Bethlen Farkas (gróf)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
Bethlen Farkas (bethleni gróf) (Nagyszeben, 1813 – Pest, 1870. január 22.) országgyűlési képviselő
[szerkesztés] Élete
Gróf Bethlen Pál és bróf Bethlen Lujza fia volt. A nagyapai háznál 1824-ig Csöreghy Ferenc volt nevelője. 1825-ben a kolozsvári református kollégiumban a gimnáziumi osztályokat folytatta, hol az 1834. évi országgyűlés alatt a szabadelvű ifjúság élén állt. 1836-ban jogi tanulmányait bevégezvén, rövid ideig a marosvásárhelyi királyi tábla mellett írnokoskodott és 1837-ben e minőségben volt jelen a szebeni országgyűlési ifjúság között. 1839-ben nőül vette gróf Teleki Rózát és Bonyhádon, küküllő megyei birtokán telepedett le; részt vett a megyei élet küzdelmeiben, s a Szabadelvű Párt legtüzesebb harcosai közé tartozott. Különös szenvedéllyel fordult a gyümölcstenyésztés felé s egyike lett Erdély legkitűnőbb pomológusainak. Bethlen mint megyéjének egyik követe, az erdélyi országgyűléseken jelent meg először 1841-ben, majd 1846-ban és a szabadelvű kisebbséghez tartott, mely küzdött a kornak meg nem felelő úrbéri törvény ellen. Az 1848. országgyűlésen is mint Küküllő vármegye követe vett részt az unió kimondásában. S midőn ez végrehajtatott, az erdélyi részekre a postaügy főigazgatójává neveztetett ki a magyar minisztérium által. A szabadságharc legyőzetése után ő is perbe fogatott, de szabad lábon védelmezhette magát Pesten és 1850-ben haza bocsáttatott, csakhogy rendőri felügyelet alatt élt bonyhádi birtokán. Ő ez éveket otthon, gazdaságának s tanulmányainak élve, teljes elvonultságban töltötte. Tanulmányai leginkább a nemzetgazdaságra, pénzügyekre és statisztikára voltak irányozva. .1861-ben az ideiglenes kormány Küküllő megye főispáni székébe ültette. De a csakhamar bekövetkezett alkotmánytalan időben ismét magányába vonult. Az 1865–1868. országgyűlésre a megye felső kerülete képviselőjéül választotta; ugyanezen helyet elfoglalta a következő országgyűlésen is. Hasznos tagja volt az állandó pénzügyi bizottságnak és mint szónok is a jelesebbek közé tartozott. Jelesnek mondják azt a beszédét is, amelyet 1848-ban mint megválasztott követ Dicsőszentmártonban választói előtt tartott. Az erdélyi múzeum megnyitó gyűlése alkalmával (1859 novembere) rögtönzött beszéde a legynagyobb hatású volt.
[szerkesztés] Munkái
Szőlőművelés és borászat körüli tapasztalások. Pest, 1868.
Cikkei: Adatok Erdély viszonyairól, különös tekintettel az adozási rendszerre és Erdély közlekedési eszközeiről a Statisztikai és Nemzetgazdasági Közleményekben (IV. 1868.) jelentek meg.
)