Beszédhang
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A beszédhang (más nyelvekben fón) a beszédfolyamat minimális egysége, az illető nyelv hangrendszerében elfoglalt helyétől függetlenül (lásd fonológia és fonetika).
A fonéma azon beszédhangok összessége, amelyek ugyanazt a jelentést hordozzák, a konkrét megvalósulásuktól függetlenül. Az olyan beszédhangokat, amelyeket egy adott nyelvben egyazon fonémaként értelmezünk, egymás allofónjainak hívjuk.
A lúdja szó például 4 beszédhangból épül fel: l + ú + ggy + a (melyek közül kettő hosszú: ú, ggy).
A beszélt nyelvekben a „szünetjelnek” is van jelentésmegkülönböztető szerepe; ez azonban nem számít beszédhangnak.
[szerkesztés] Lásd még
- Mássalhangzók (sablon)
- Magánhangzók (sablon)
