Berzence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 46.20744° k. h. 17.14614°

Berzence
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Somogy
Kistérség	Csurgói
Rang	nagyközség
Irányítószám	7516
Körzethívószám	82
Népesség
Népesség	2713 (2001)
Népsűrűség	50,47 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	53,76 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Berzence
é. sz. 46.20744° k. h. 17.14614°

Berzence nagyközség Somogy megyében, a Csurgói kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

A horvát-magyar határátkelőhellyel rendelkező község megközelíthető közúton Nagyatád vagy Csurgó felől, illetve vasúton a Nagykanizsa-Gyékényes-Barcs vonalon.

A település földrajza

Berzence topográfiai szempontból a hazánk DNY-i részét magába foglaló Dunántúli dombság nagytájban és azon belül, a Belső- Somogy középtájban helyezkedik el.

A település környezete földtani szempontból medence területnek minősül, amelynek paleotikus medence aljzata a 2000 m-től a 4500 m mélységet is eléri.

Geomorfológiai jellemzőit tekintve a község a Dráva folyó völgye és a Belső-somogyi homokvidék határán fekszik. Területén a tájegységeket elválasztó magaspart változatos domborzati viszonyokat hozott létre a patakok völgyeinek találkozásában.

Talajaink a földrajzi elhelyezkedés következtében a homok és az öntés talajok közé sorolhatóak. Leggyakoribb talaj típusok a barna erdőtalajok, melyek között kovárványos barna erdőtalaj is előfordul. A réti öntéstalajokon gyakoriak a kavicsos foltok, melyek az ős-Duna és a Dráva egykori vízjárásának következményei.

[szerkesztés] Története

Zrínyi Miklós 1664 januárjában, a nevezetes téli hadjárat során elfoglalta a török által megszállt községet, és felszabadította a török uralom alól.

RÖVID TÖRTÉNET:

Berzence település neve már 800 éves, első okleveles említése 1228-ban egy tizedperben Burzence, Birzence alakban fordul elő. Az 1333-35-ös pápai tizedjegyzékben a község mai területéhez tartozó Lankócpusztával említik. 1377-ben szerepel elõször, a Péch nemzetségbõl származó Lóránd birtoka volt. A család a helységtõl nevezte magát Berenczeinek. A várat elõször Zsigmond 1406. április 21-én kelt oklevele említi, amikor a király Berzenczei Lóránd fia Györgynek új adományul adja szolgálataiért az õseitõl örökölt Berzencze várát és birtokát. Úgy látszik, hogy a vár idõközben rommá lett, mert amikor a Berzencziektõl 1468-ban szenterzsébeti Forster György megszerezte és azt újjáépítette, 1473-ban ,,castellum et fortelitium Berzencze" alakban fordul elõ. A néhai Berzenczei László után maradt birtok 1478-ban szentgyörgyi Vincze Péter és Berzenczei László özvegyének zálogbirtoka lett, melyet azonban tõlük Forster György visszaváltott. Forster 1481-ben a tolnai Bornemissza Jánost fogadta osztályos testvérévé, és a tõle kapott 4000 forint fejében Berzencze, Szent-Erzsébet várak és tartozékaik felébe beengedte. Forster György halála után, 1490-ben örökösödési szerzõdés alapján ,,castrum in facie poss. Berzencze" özvegyének, Ilona asszonynak kezére került. Szigetvára elestének hírére 1566-ban a berzenczei vár õrsége megszökött, mire a török azonnal megszállta és megerõsítette. Az 1568-69. évi török zsoldlajstrom szerint õrsége 379 fõ volt. Zrínyi György foglalta vissza 1594-ben, de rövidesen ismét a törökké lett. Az 1618. évi megerõsítése idején 349 fõnyi õrség tartózkodott falai között. Az 1664. évi téli hadjárat során felszabadították: jelentõségét vesztve, pusztulásnak indult. Ma már csak egy kerek alakú, tégla falú torony maradványa és a hajdani vizesárok nyomai látszanak.A ma már nemzetközi forgalom előtt is nyitott Berzence-Góla közúti határátkelő az ország egyik délnyugati kapujává teszi a települést. A közel 800 éves írásos emlékekben már szereplő falu földesurai között találjuk a Péczeket, Bornemisszákat, Niczkyeket és a Festetics-családot is. A török hódoltság idején a kerületi székhely szerepkörben működő Berzence a XVIII. sz. végén mezővárosi ranggal is rendelkezett. Közterületei ma is gondozottak, sok a kikapcsolódást, sportolást, játékot szolgáló zöldövezet. A parkokban a honos, lombos fák között jól érzik magukat az örökzöldek, a cserjék, melyek mellett virágos ligetek teszik színpompássá a település képét. Az infrastrukturális ellátottság teljes körű, az oktatás, az egészségügy, a közművelődés jól szervezett. Értékteremtő és hagyományápoló lakossága méltán büszke a település nagyközségi rangjára. Gazdaságát jól prosperáló cégek és magánvállalkozások fémjelzik.