Batthyány tér
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Budapest I. kerületében, a Vízivárosban, a Duna partján található.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A török uralom után újjáéledő budai Víziváros központjává az a szabad térség vált, amely az ott tartott országos vásárokról a Felsővásártér nevet kapta. Az országút, a vásár és a kikötő fontos hellyé tette, nem véletlenül került oda a Bécs és Buda közötti gyorskocsik állomása sem (ezek emlékét őrzi ma is a szomszédos Gyorskocsi utca neve).
A tér közepén 1724-ben a pestisjárvány után fogadalomból Mária-oszlopot állítottak föl, amely Hörger Antal budai szobrász munkája volt. Miután a 19. században helyén klasszicista, oszlopos tornácos katonai őrház épült, 1834-ben szoboralakjai nélkül a mai Mária-téren állították föl. A katonai őrházban felhalmozott ágyúgolyókról a tér új nevet is kapott: Bomba tér.
A tér szintjét a Duna-part rendezés során (1872) árvízvédelmi okokból feltöltötték, így a régi épületek bejárataihoz ma már néhány lépcsőfokon jutunk csak le. Ekkor az őrházat is lebontották. 1905-ben gróf Batthyány Lajosnak, az 1848. évi első felelős magyar kormány miniszterelnökének tiszteletére Batthyány térnek nevezték el.
A második világháború után itt állt a főváros két felét összekötő Kossuth-híd hídfője. Helyét ma emléktábla jelöli. A metró építésekor a tér közepére üvegépületet emeltek, amely a Duna alatt áthaladó metró állomásához és a szentendrei HÉV végállomásához vezet. Ezekkel, villamos- és buszmegállóival, végállomásaival együtt a tér ma is a város egyik fontos közlekedési csomópontja.
[szerkesztés] Épületei
- Erzsébet-apácák kolostora és temploma (Szent Ferenc Sebei templom), a tér északi oldalán (1. szám). Eredetileg a bosnyák ferencesek kolostora volt, akik közvetlenül Buda visszafoglalása után, már 1686-ban megtelepedtek ezen a helyen. A Szent Ferenc Sebei templomot 1731-1757 között építették föl barokk stílusban. 1785-ben, miután a ferencesek az országúti ágostonos kolostorba költöztek, az épületegyüttes a betegápoló Erzsébet-apácák használatába került, és a kolostor egy részét kórházzá alakították. A templom északi oldalán épült föl 1805-re korai klasszicista stílusban a Marczibányi-féle menedékház. A kórház tér felőli oldalán Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének szobra (Kallós Ede, 1939) látható.
- Lakóház (2. szám, másik címe: Batthyány utca 2.). Háromemeletes bérpalota, amely a 20. század elején épült eklektikus neobarokk stílusban. Bejárata a Batthyány utcáról nyílt, három homlokzata a Gyorskocsi utcára, a Batthyány utcára és a Batthyány térre nézett. Utóbbi nem a korábbi barokk házsorhoz, hanem az 1901-ben elkészült Vásárcsarnokhoz igazodott. A Duna felőli sarkán tetőzete tornyosra volt kialakítva. Budapest 1944-1945. évi ostromában súlyos sérüléseket szenvedett, Gyorskocsi utcai szárnyát egészen lebombázták. Ezután egyszerűbb formában, a vakolatdíszek mellőzésével, és a torony nélkül épült újjá. Lebombázott részén sokáig grund volt, majd 1980-ban oda épült az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár modern raktárépülete.
- Négy évszak ház (3. szám). Hikisch Kristóf építőmester építette saját maga számára, miután 1793-ban megvásárolta a Jakosevics családtól. Ő maga is itt lakott haláláig, 1809-ig. Kétemeletes, copf stílusú épület. A földszint fölötti övpárkányt négy dombormű díszíti, amelyeken puttók jelenítik meg a négy évszakot. 1956-ban Várnai Dezső tervei szerint újították föl.
- Fehér Kereszt fogadó háza (4. szám). Helyén korábban két ház állt. A 18. század közepén a déliben működött Falk Pál "Fehér kereszt" fogadója, az északiban Meinhardt Károly mézeskalácssütő mester tulajdona volt. 1766-ban Falk fia, Ferenc József megvette a mézeskalácssütő házát és a két épületet egységes koncepció szerint építtette át, rokokó stílusban. A Fehér Kereszt a város egyik legforgalmasabb fogadója volt, mivel a gyorskocsi-állomás mellett feküdt. 1783-ban és 1784-ben a Budára érkező II. József császár is itt szállt meg. Nagytermében (amely a homlokzat három nagy ablaka révén kívülről is észrevehető) hangversenyeket, színielőadásokat és nagy táncmulatságokat tartottak. A 19. század elején azonban megszűnt, attól kezdve lakóházként szolgál. 1816-ban Diestinger József ácsmester vette meg, és még abban az évben Eckermann József építőmesterrel a Gyorskocsi utcai szárnyat háromemeletesre építette ki. A Budapest 1944-1945. évi ostromában megrongálódott épületet 1954 és 1957 között Borsos László tervei szerint újították föl.
- Lakóház (5. szám). Kétemeletes, manzárdtetős lakóház, neobarokk stílusban épült, föltehetően 1900 után, mert homlokzata a szomszédos vásárcsarnokhoz igazodik, nem a tér régebbi házaihoz. Földszintjén a 20. század végén a Csarnok Söröző, a 21. század elejétől a „Nagyi palacsintázója” étterem működik.
- Vásárcsarnok (6. szám). Helyén a 19. század végéig barokk házak sorakoztak, köztük délen a postaház, ahonnan a gyorskocsik indultak, északon pedig „a Barna Oroszlánhoz” címzett fogadó, amelyet 1833 után tímárműhellyé alakítottak át. A VI. számú fővárosi vásárcsarnok 1900–1902 között épült föl. Terveit Klunzinger Pál készítette a Székesfővárosi Mérnöki Hivatalban, aláírói Krátky János, Máltás Hugó és Heuffel Andor voltak. Elkészültekor az acélszerkezetű tető egységes teret fedett le, oldalt pedig galériák helyezkedtek el. A galérián működött a nagybani virágpiac. 1976-ban Kangyal Miklós terve alapján kétszintes bevásárlóközponttá alakították. Az emeleten Közért áruházat hoztak létre, a földszinten elöl pedig kisebb élelmiszerboltok kaptak helyet. Némi piac-jellegű rész csak az árkádok alatt maradt meg, ahol zöldség- és gyümölcskereskedők voltak. Utoljára 2003-ben újították föl, amikor 15 évre a Spar kereskedelmi vállalat vette bérbe. Ekkor a földszinten Spar élelmiszerüzlet, az emeleten pedig kisebb boltok és ügyfélszolgálati irodák kaptak helyet. Az árkádokat megszüntették, helyükön bankot és éttermet alakítottak ki.
- Felsővízivárosi plébániatemplom (Szent Anna templom) és plébániaház (7. szám). A Víziváros plébániatemploma 1740 és 1761 között, Hamon Kristóf, majd Nöpauer Máté helyi építészek vezetésével épült föl az elődjéül szolgáló kápolna telkén. A templomhoz kelet felől csatlakozó – több részletben felépült – plébániépületet főként a barokk lépcsőház teszi értékessé. 1724-től a plébániát vezető jezsuiták rezidenciája volt, majd a 18. század végén és az 1730-as években déli irányba tovább bővítették. A plébánián szolgált 1735-1736-ban másodkáplánként Faludi Ferenc jezsuita költő. Ezt az épület északkeleti sarkán emléktábla is hirdeti.
[szerkesztés] Galéria
 A Szent Anna templom napkeltekor |
 A vásárcsarnok vasárnap hajnalban |
 A tér névadójának a szobra |
[szerkesztés] Irodalom
- Budapest műemlékei, I, szerk. Pogány Frigyes, írta Horler Miklós et al., Bp., 1955 (Magyarország műemléki topográfiája, IV).
- Zakariás G. Sándor, A budai Batthyány tér, Bp., 1958 (Műemlékeink).
- Adalékok a Víziváros történetéhez, I-II, szerk. Mészáros György–Mészárosné Herczog Magdolna, Bp., 1991.
- Nagy Gergely, Budapesti vásárcsarnokok a századfordulótól napjainkig, Bp., 1997.
Koltand,