Bartók Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Bartók Péter (1924–) Bartók Béla második, Pásztory Dittától született gyermeke. 1942-ben jutott ki Amerikába, itt besorozták a U. S. Navy-ba (Egyesült Államok Haditengerészete), ahol a Panama csatornánál kellett szolgálatot teljesítenie.

Jelenleg Floridában él, és a hagyaték gondozójaként konfliktusokat is vállalva őrködik apja zenéjének tisztaságán. (Ezt az teszi lehetővé, hogy az Egyesült Államok törvényei a szerző halála után 75 évig védik a szerzői jogokat.)

[szerkesztés] Zenei tanulmányai

"1933-ban kisfiam, Péter nagyon kért, taníttassuk zongorázni. Gondoltam egy nagyot és merészet – és magam fogtam hozzá ehhez a számomra kissé szokatlan feladathoz. Ének- és technikai gyakorlatokon kívül csakis Mikrokozmosz-muzsikát kapott a gyerek; remélem, hasznára vált, de azt is bevallhatom, hogy én is sokat tanultam ebből a kísérletből..." – mondta Bartók Béla a Magyar Nemzet számára adott nyilatkozatában. A Mikrokozmosz második kötetét is fiának ajánlotta.

Egészen tizenöt éves koráig volt Péter zongoratanára, a fiú ekkor bentlakásos iskolába került.

Amerikában édesapja betegsége és szerény körülményeik nem kedveztek zongoratanulmányai folytatásának. Ami a zenekari darabokat illeti, munkatársától, Nelson Dellamaggiore zeneszerző–karmestertől tanult, akivel jelenleg Bartók Béla szerzeményeinek szerkesztett és javított változatain dolgoznak.

[szerkesztés] A hagyaték

Igazából a végrendeletét övező körülmények miatt élete jelentős részében nem is foglalkozhatott apja dolgaival. A hagyaték gondozása anyja, Pásztory Ditta kezében volt, neki pedig nem volt beleszólása abba, mi történik a művekkel. Csak édesanyja halála (1982) után nyílt lehetősége arra, hogy megvédje az apai örökségéhez fűződő jogait. Ez 25 évi ügyintézésbe telt, mert a kéziratokat egy külső igénylő is a sajátjának mondta, és Bartók Péternek meg kellett győznie a bíróságot arról, hogy Bartók Béla halálakor ki birtokolta a szerzői jogokat.

Céljait a következőképpen fogalmazta meg:

„Amikor a kéziratok a birtokomba kerültek, úgy döntöttem, hogy javított kiadásokat készítek, mert emlékeztem, mennyit panaszkodott apám a nyomtatott kiadványokba került hibákra. Először arra számítottam, hogy megtalálom az első kiadásokat, bennük apám piros tintás javításaival. De ezekből kevés került elő. Hangjegyenként kell összehasonlítanunk a nyomtatott változatot a kézirattal, odafigyelve minden apró részletre. Kétség esetén, például ha az egyik kéziratban valami egyféleképpen szerepel, a másikban kis eltéréssel, és nem világos, mi volt a végső szándék, nekünk kell választanunk. Elemezzük, hogyan jöhetett létre az eltérés, és mi lehetett apám utolsó akarata. Legtöbbször sikerül olyan döntésre jutni, ami nem hagy komoly kétséget. Szeretném azt mondani, hogy a cél az összes mű nyomtatott kiadásainak kijavítása, de nem valószínű, hogy ez sikerül, hiszen már 81 esztendős vagyok. Szerkesztőtársaim – Nelson Dellamaggiore és Peter Hennings – fiatalabbak. Nagyjából a kompozíciók listájának a felénél tartunk, de túl vagyunk a legnehezebb projektek egy részén. A Hegedűversenyt” [sajtóhiba; Bartók Péter a Brácsaversenyre gondolt] újra kellett hangszerelni, A kékszakállú herceg várához a sok kis kiigazítás mellett új angol fordítást kellett készíteni. A fából faragott királyfit apám 1932-ben átdolgozta, ebben a formájában még nem nyomtatták ki, és az utasításait követve szvit is készült. Az utóbbi kettőt jövőre (2006) „tervezzük kiadni. Apám művei iránt szerencsére nagyobb az érdeklődés, mint amit ő feltételezett.” [1]

Apám címmel könyve jelent meg emlékezéseiből. Ezen kívül Floridában egy Bartók-ereklyékből (kéziratok stb.) álló magángyűjteménye van.