Bakócz-kápolna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Bakócz-kápolnát vagy Bakács-kápolnát Bakócz Tamás érsek az esztergomi Várhegyen építtette a 16. század elején saját sírhelyének. Az eredeti Szent Adalbert templom része volt. A középkor legjelentősebb reneszánsz alkotása, egyben az egyetlen épségben maradt magyar reneszánsz épület. Közel két évszázada a Főszékesegyház testébe van beépítve.

Tartalomjegyzék 1 Leírása 2 Története 3 Lásd még 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Leírása

Anyaga süttői vörösmárvány, csak az oltára készült carrarai fehérmárványból, aminek alakja három nyílású, benne középen egy Madonna-szobor, a két oldalfülkében pedig valószínűleg női szentek alakjai álltak. Ezeket a törökök pusztítottak el. Később Szent István és Szent László szobraival pótolták, amik Pietro della Vedova munkái. Az oltár fölé félköríves, domborművekkel díszített oromzat magasodik. Az oromzaton az angyali üdvözlet márvány reliefje, lejjebb pedig Bakócz Tamás térdeplő alakja látható. Alaprajza kereszt alakú, száraiban egy-egy fülke található. Kupolája fél ellipszis alakú, amit 96 bronzból készült kazetta díszít. A gazdagon díszített boltozaton négy címer látható. A kápolna kis méretű: hosszúsága 10,8 méter, szélessége 9,16 méter. A kupola négyszöge 6,25×6,25 méteres, az oltárfülke mélysége 1,73 méter. Eredeti magassága 14,53 méter volt, elpusztult homlokzata 6,95 méter széles, a párkány felső széléig 10,11 méter magas volt. A karzat felett az alábbi felirat olvasható: THOMAS BAKOCZ DE ERDEVD CARDINALIS STRIGONIEN(SIS) ALME DEI GENETRICI MARIE VIRGINI EXTRVXIT ANNO MCCCCCVII Magyarul: Erdődi Bakócz Tamás esztergomi bíboros isten anyjának, Szűz Máriának épített kegyelettel az 1507. évben.

[szerkesztés] Története

Bakócz Tamás 1506 és 1511 között emelte a Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére a kápolnát. Alapkövét személyesen az érsek tette le, építésznek pedig az olasz Giuliano da Sangallot bízta meg, aki nagy figyelmet fordított a belső terek díszítésére. Az Oltár 1519-ből való, Andrea Ferrucci alkotása. Csodával határos módon, a kápolna túlélte a török helyi, 130 éves uralmát. A hódító muzulmánok 1543-ban a szenteket ábrázoló szobrokat összetörték, és mecsetnek használták az épületet. A törökök kiűzése után itt tartottak hálaadó Te Deumot. Az épületet gyorsan rendbehozták, a szobrokat helyreállították, a hagyomány szerint az oltárképet épségben megtalálták, ami vissza is került eredeti helyére. A felújítás után sokáig itt végezték az istentiszteletet. A Bazilika építésekor, 1822-ben Packh János, építész 1600 darabra fűrészeltette, megszámoztatta és oldalkápolnaként beépítette az új székesegyházba. 1823-ra az átépítést befejezték, bár a kápolna elhelyezése megváltozott. Ez volt az első hasonló jellegű műemlékvédelmi cselekedet Európában. A homlokzati faragványok egyes részei a Bazilika kriptájában láthatóak. Mára a kápolna díszkivilágítást kapott.

[szerkesztés] Lásd még

• Elpusztult középkori templomok, kápolnák Esztergomban

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A Bakócz-kápolnáról a templom.hu-n
• Képek a kápolnáról