B. Nagy Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

B. Nagy Pál (Szolnok, 1935. május 2.) olimpiai bajnok vívó.

A Szolnoki MÁV SE párbajtőrvívójaként, 1961-től 1972-ig szerepelt a magyar válogatottban. A világversenyeken összesen három érmet szerzett, valamennyi eredményét a magyar csapat tagjaként érte el. Egyéniben kétszer nyert magyar bajnoki címet. Az aktív sportolást 1972-ben fejezte be. Az 1972. évi nyári olimpiai játékokon már nem vett részt.

1965-ben Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) edzői oklevelet szerzett és sportolói pályafutása utolsó két évében egyben egyesülete vívóedzője is volt. 1972-ben az edzőséggel is felhagyott. 1995-ben a szolnoki járműjavító üzem gépésztechnikusaként nyugdíjazták.

[szerkesztés] Sporteredményei

• olimpiai bajnok:
  • 1968, Mexikóváros: csapat (Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
• világbajnoki 2. helyezett:
  • 1969, Havanna: csapat (Fenyvesi Csaba, Kulcsár győző, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
• világbajnoki 3. helyezett:
  • 1967, Montreal: csapat (Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
• világbajnoki 5. helyezett:
  • 1966, Moszkva: csapat (Gábor Tamás, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)
• kétszeres magyar bajnok:
  • egyéni: 1965, 1970

[szerkesztés] Források

• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
• Révai Új Lexikona – ISBN 9639015172Ö
• Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)