Bütykös fényréce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Bütykös fényréce Státusz: nem veszélyeztetett
Rendszertan
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Lúdalakúak (Anseriformes) Család: Récefélék (Anatidae) Alcsalád: Tarkalúdformák (Tadorinae) Nemzetség: Tüskésszárnyúludak (Plectropterini) Nem: Sarkidiornis Faj: S. melanotos
Tudományos név
Sarkidiornis melanotos Pennant, 1769
A Wikifajok tartalmaz Bütykös fényréce témájú rendszertani információt.

A bütykös fényréce (Sarkidiornis melanotos) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába, azon belül a tarkalúdformák (Tadorninae) alcsaládjába tartozó Sarkidiornis nem egyetlen faja.

Tartalomjegyzék 1 Előfordulása 2 Alfajai 3 Megjelenése 4 Életmód 5 Szaporodása 6 Források 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Előfordulása

Két, egymástól földrajzilag jól elkülönülő alfaja van. Az egyik Afrika, Madagaszkár és Dél-Ázsia területén él. A másik ezzel szemben Dél-Amerikában él.

[szerkesztés] Alfajai

• Óvilági bütykös fényréce (Sarkidiornis melanotos melanotos) – hímjeinek szárnyfoltja világosszürke
• Újvilági bütykös fényréce (Sarkidiornis melanotos sylvicola) – hímjeinek szárnyfoltja mélyfekete

A hímekkel ellentétben a tojók teljesen azonos megjelenésűek mindkét alfajnál.

[szerkesztés] Megjelenése

Teljes hossza 56-76 centiméter. Nagy termetű réceféle, hátának fekete tollazata fémeszölden csillog, hasa és nyaka túlnyomórészt fehér. A hímek csőrén nagy púp látható. Ez a dísz teljesen hiányzik a hasonló színezetű tojókról.

A hím

és a tojó

[szerkesztés] Életmód

Mocsarakban és átmenetileg elársztott területeken, folyótorkolatokban él. Mivel sok helyütt az időszakos vizekhez kötődik, az esős évszakok és a vízállások függvényében vándorol.

Az esős évszakon kívűl általában nagyobb csapatokban látni, amelyek a költési időszak kezdetén párokra bomlanak.

Mocsári és vízi növényekkel táplálkozik.

Többször látni vegyes csapatban fütyülőludakkal (Dendrocygna), nílusi ludakkal (Alopochen aegyptiacus) és tüskésszárnyú ludakkal (Plectropteron gambensis). Afrikában néha 40 000-es csapatokat is látni.

Az újvilági alfaj soha nem képez ekkora csapatokat. Venezuela és Argentína egyes területein igen erősen vadásszák, ezért ott állományai megritkultak.

[szerkesztés] Szaporodása

Poligám szaporodású madárfaj, egy hímre olykor négy tojó is jut. Fészkét többnyire faodvakban építi. A tojó 6-10 tojást rak le, egyedül költi ki őket és többnyire egyedül is neveli fel a fiókákat. Egyes hímek a fészek közelében őrködnek.

[szerkesztés] Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján (2008. 06. 10.)

• T. Bartlett, Ducks And Geese – A Guide To Management, The Crowood Press, 2002, ISBN 1-852236507
• Hartmut Kolbe; Die Entenvögel der Welt, Ulmer Verlag 1999, ISBN 3 8001 7442 1

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Képek az interneten a fajról