Bölöni Farkas Sándor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Bölöni Farkas Sándor (Bölön, 1795. január 15. – Kolozsvár, 1842. február 4.), erdélyi író, műfordító, utazó, művelődésszervező
[szerkesztés] Élete
1805–1815 között a kolozsvári unitárius kollégiumban tanult. 1816–17-ben elvégezte a jogot a kolozsvári királyi líceumban, utána Wesselényi Miklóssal együtt a marosvásárhelyi ítélőtáblán folytatott joggyakorlatot. 1817-ben a kolozsvári főkancellárián felesküdött jegyzőnek.
1819-től kezdve lefordította Schiller: Don Carlos, Goethe: Az ifjú Werther gyötrelmei és Madame de Stael: Corinne című műveit, de nem talált kiadót.
1825 júliusában hét hivatalnoktársával megalapította a Gondviselő Társaság nevű önsegélyező egyletet, vagyis az első magyar hitelszövetkezetet.
1828-ban hozzáfogott Erdély történetének megírásához, de ebből csak 63 oldal készült el.
1830–1832 között Nyugat-Európai és Észak-Amerikai utazást tett, Béldi Ferenc kiséretében. Ezeknek az utazásoknak a leírását 1834-ben adták ki Kolozsváron, de a mű hamarosan tiltólistára került. Az útleírás VIII. fejezete tartalmazza az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat magyar fordítását.
1833-ban az ő kezdeményezésére alakult meg Kolozsváron a Nemzeti Casino.
1834-ben az ő javaslatára indult meg a Vasárnapi Újság című néplap, Brassai Sámuel szerkesztésében. Szintén Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésére alakult meg a Vívó Intézet és az Asszonyi Olvasó Egylet.
1836-ban a kolozsvári játékszín tollvivő titkára lett, ő szedte rendbe a színház anyagi ügyeit.
1842-ben halt meg, tüdőbajban.
[szerkesztés] Művei
[szerkesztés] Hivatkozások
Erdély-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
