Bánffy család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Magyarország történelmében Bánffy néven hat különböző család szerepel. Ezek a következők:

alsólindvai gróf Bánffy család (1644-ben kihalt)
felsőlindvai Bánffy család (1357-ben kihalt)
losonczi gróf illetve báró Bánffy család (1950-ben a grófi ág kihalt)
nagymihályi Bánffy család
tallóczi Bánffy család
bálványosi Bánffy család

Történetük Mivel mind a hat család különböző eredetű, külön-külön ismertetjük történetüket. A történelmileg jelentősebb szerepet játsszó családoknál külön szócikkekben a jelentősebb családtagokat is feltüntettük.

[szerkesztés] Alsólendvai Bánffy család

E család a Buzád-Hahót nemzetségből veszi eredetét. A történet szerint Bánffy III. Hahót alapította a családot 1226-ban. E tagja a családnak 1238-39-ben Vas vármegye főispánja volt. Valószínűleg 1260 körül halt meg. Több leszármazottját is említik az oklevelek, mint IV. Hahót, Máté és István. 1291-ben Bánffy Istvánt említik az okiratok, mint királyi étekfogó kancellárt. Ugyanő birtokaira királyi megerösítést nyert. 1292-ben a Kőszeghyek ellen harcolt, 1296-tól Varasd vármegye főispánja. 1301 után a Kőszeghyek bosszúból elfoglalták tőle családja ősi várát, Alsólindvát (a mai Lendva), amit csak Bánffy III. István kap vissza 1323-ban Károly királytól. Későbbi iratok Miklóst említik, mint Zala vármegye főispánját, aki részt vett az osztrák háborúban, majd a királyné főlovászmestere lett. Kinevezték Tótország bánjává, s ebben a titulusában érdemeket szerzett Horvátország visszafoglalásában. Zára és Velence ellen is harcolt, és árulással vádolták, így a király elvette tőle báni rangját. 1361 körül veszthette életét. Öt fia született, akik közül István 1366-ban zagoriai főispán, majd 1383-tól Tótország bánja. Neki két fia volt, de egyiküknek sem született további örököse, így Miklós ága kihalt. Említenek még egy Jánost is, aki szintén zagoriai főispán volt 1383 körül. A család címere pecsétekben maradt fenn, ami a Buzád-Hahót nemzetség jelképét, a bikát ábrázolja. A család 1644-ben véglegesen kihalt.

Jelentősebb családtagok

Bánffy IV. István (?-1468)
Bánffy V. István (1522-1568)
Bánffy János (?-1544?)
Bánffy Miklós gróf (?-1501)
Bánffy Miklós (1547-?)
Bánffy Kristóf (1577-1644)
Bánffy László (1671-?)
Bánffy István (1522-1568)

[szerkesztés] Felsőlendvai Bánffy család

Ez a család a Guthkeled nemzetségből származik. Közös eredetű a Marczaltövi- és az Amádé családdal. A három család közös őse Fekete Amádé, akinek a fiát, II. Amádét említik az írások 1272-78 körül. A legenda szerint ő alapította a felsőlindvai Bánffy családot. 1275-ben szerzi meg Felsőlindvát, Vas vármegye egyik várát, mely a család fészke lett. 1273-ban részt vett a cseh háborúban, de hadakozott Stájerországban és osztrák részeken is. 1286 táján halt meg. Fia, Miklós 1322-25 között Tótország bánja, és emellett sopron és Komárom vármegye főispánja. Harcolt a Kőszeghyek és Csák Máté ellen Károly Róbert pártfogójaként. Érdemei után a királytól több birtokot is kapott: Berény, Osztopán, Dencs és Ikrény. Az ő fia, Miklós már nem szerepelt a nyilvános életben, 1347-ben már nem is élt. Amádé és János nevű fiainak 1357-ben történt elhunytával a család véglegesen kihalt.

Jelentősebb családtagok

[szerkesztés] Losonci Bánffy család

Ezen család a Tomaj nemzetség sarja. Első ismeretes okleveles őse Dénes, akinek szintén Dénes nevű fia 1222-41-ben fordul elő a neve, mint tárnokmester és nádor. Ennek fia, III. Dénes, akinél elágazik e család, István nevezetű fiától pedig a Losonczy család ered, unokájától, Dezsőtől pedig a losonczi Dezsőfy család veszi eredetét. II. Dénes volt az, aki családjának az erdélyi Marosszéplakot és a nógrádi Losonczot szerezte. Innen vette a család az előnevét. A Bánffyak a XV. század közepe táján ismét két ágra szakadtak. Később említik Istvánt, aki 1440 körül a székelyek ispánja, Lászlót, aki 1491-től tárnokmester, és György bárót, akitől a bonczhidai ág ered. Az idősebb ágból származó Zsigmond a későbbiekben is bárói rangban maradt ág alapítója. Ő a XVII. században nyerte rangját. Az ifjabb, vagy bonczhidai ágban Dénes nyert bárói rangot, akinek fia, György erdélyi főkormányzó volt. György 1696-ban nyerte grófi rangját, de ez a grófi ág 1858-ban, Józsefben kihalt. Szintén a bonczhidai ágban, de egy másik alágban Farkas 1729-ben bárói rangot, majd egyenes őse, Miklós 1880-ban grófi rangot kapott. 1526 után a család nyilvános szereplése Erdélyre esik. Bánffy Dénes 1666-1674-ben Kolozs vármegye főispánja, kolozsvári főkapitány, később védvári seregparancsnok. A család további történetében több főispán és egyéb magas rangú tisztviselő is volt. Részletesebben lásd az egyes családtagoknál.

Források a losonci Bánffy család történetéhez

A leghíresebb losonczi Bánffy-kastély a kolozsvári

Jelentősebb családtagok

Bánffy Dénes (?)
Bánffy Dénes (1630?-1674)
Bánffy Dénes (?-1854)
Bánffy János (1810-1873)
Bánffy György (?-1659)
Bánffy György (1660?-1708)
Bánffy György (1746-1822)
Bánffy György (1772-1832)
Bánffy György (1853-1889)
Bánffy Albert (1818-1886)
Bánffy Mihály (?)
Bánffy Dezső (1843-1911)
Bánffy Béla (1831-1888)
Bánffy Miklós (1873-1950)

[szerkesztés] nagymihályi Bánffy család

Régi magyar család, amely a Kaplyon nemzetségből ered, annak is a nagymihályi ágából, innen az előnevük. Első ismert ősük Jákó, aki valószínűleg 1244 és 1271 között élt. Feleségül vette Nagymihályi Katalint, akitől két fia született: András (1258-1291) Ung vármegye főispánja és Jákó (1258-1311) Zemplén vármegye főispánja, főpohárnokmester. Andrásnak három fia született: Lőrinc (1314-1350), akitől a Tibay és a Sztáray család származik, Mihály (1328-?) akitől a Pongrácz család veszi eredetét, és Jákó (1328-?) akitől az Eödönffy család ered. Egy később említett leszármazott, Albert, vránai perjel és horvát bán volt. Előfordul, hogy a közeli rokonság miatt a Bánffy- és az Ödönfy család egyes tagjait felcserélik a genealógiában. A család már régen kihalt, történelmileg nem játszott fontos szerepet.

[szerkesztés] tallóczi Bánffy család

A család dalmát eredetű. Zsigmond király, amikor vesztett Nikápolynál 1396-ban, menekülni kényszerült, és egy raguzai polgár, János, aki e család őse, hajójával megmentette. Érdeméért Zsigmond Magyarországra hívta, s nagy birtokokat adományozott neki és fiainak. Legnagyobb birtokuk Tallócz volt, innen az előnév. Jelentősebb tagjai: János vránai perjel, aki 1440-ben Murád szultán seregeit Nándorfehérvárnál szétverte; Ferenc, aki a [várna]]i csatában is harcolt, s végül Hunyadi oldalán esett el 1448-ban Rigómezőn. Utódaik a bán ősök révén felvették a Bánffy nevet. Későbbi nevezetes sarj Bánffy Boldizsár, aki I. Ferdinánd király egyik hadvezére volt, s 1526-ban meghívták magyar királynak is. 1530-ban Roggendorf kapitányt segítette abban, hogy vegyék el János királytól Budát, s Nádasdyval állt ki bajvívásra, de egyikük sem nyert. 1535-ben Szatmárt foglalta el Ferdinánd részére, majd kirabolta és felgyújtotta azt. Szapolyai halála után arra ösztönözte Ferdinándot, hogy foglalja el egész Magyarországot. Fels Lénárt seregében részt vett Visegrád és Vác feldúlásában is. Amikor Fels Budát ostromolta, Bánffy azt mondta, hogy nem érdemes egy ilyen szervezett várral vesződni, erre válaszként Fels hadi törvényszék elé állíttatta. De arról, hogy utána mi történt vele sajnos semmit sem tudunk még. Egy másik sarja a családnak, János, Bem legkedveltebb hadtestparancsnoka volt. Erélyes, szigorú, gyors, ügyes tervező és merész volt, aki a szabadságharc egyik legnagyobb hőse lett. Betegeskedett, ezért a harcteret el kellett hagynia, s 1852-ben halt meg.

[szerkesztés] bálványosi Bánffy család

A bálványosi Bánffy család a Laczk családból eredezteti magát, mégpedig Laczk Györgytől. Ezt a családot ugyanis Bánffy családnak is nevezték. Nem sokat lehet tudni e családról, kevés írásos emlék maradt fenn róluk. A jelenleg a családról ismert összes okirat a XV. századból való.