Aurelius Victor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Aurelius Victor, Sextus (4. század) római történetíró
Alacsony sorból származott. 361-ben megismerkedett a Constantinus ellen harcoló Julianusszal, aki megkedvelte a történetírót, meghívta udvarába, majd rábízta az egyik pannoniai tartomány igazgatását. 389-ben városi praefectus lett Rómában. „Caesares" (Caesarok) címmel rövid összefoglalást készített a császárság történetéről. A mű a szerző koráig, 360-ig haladt. A szerző nem folytatott beható forrásktitikai tanulmányokat, mivel csupán néhány részletesebb történelmi mű alapján kívánt rövid áttekintést adni. Mindezek ellenére nem vált egyszerű kivonatolóvá, anyagát sikerült többé-kevésbé egyedi, eredeti koncepcióval összefognia. Stílusa eredeti, tömör, ebben Sallustiusra hasonlít. Műve gazdag reflexiókban. A munkát később egy ismeretlen két anonim irattal egészítette ki. Az „Origo gentis Romanae" (A római nép eredete) című, 4. századi mű Itália őstörténetét adja elő. A „De viris illustribus urbis Romae" (Róma város neves férfiairól) a királyok és a köztársaság korát sűríti életrajzokba Procas albai királytól Marcus Antoniusig. Értékét az adja, hogy független Liviustól, szerzője sem Ifjabb Plinius, sem Aurelius Victor nem lehet. A három művet összefogó gyűjtemény közös megnevezése „Historia tripartita" (Háromrészű történelem).
[szerkesztés] Források
- Ókori Lexikon I–VI. kötet, szerk. PECZ Vilmos, Franklin Társulat, Budapest 1904.