Aristides
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Aristides, Publius Aelius (Adrianutherai, Müszia tartomány,Kr. u. 129 – Szmürna, (ma Izmir), Kr. u. 189?) Görög szónok
A retorika alapelemeivel a rodoszi Arisztoklésznél illetve Athénben Héródész Attikosznál tanult. Tanulmányai befejezése után beutazta Egyiptomot, később, szónoki előadóútjai során az egész görög világot, 155 és 156 között Rómában is járt. Római útja után 17 éven át betegeskedett (hogy milyen betegségben, nem tudjuk). Felgyógyulása után alkotta azokat a műveit, amelyek világhírűvé tették. Betegsége alatt Szmürnában tartózkodott, amikor 178-ban egy földrengés rombadöntötte a várost, a császártól kieszközölte az újjáépítését, ezért még életében szobrot emeltek neki.
Művei közül ránk 55 beszéde maradt. Beszédeiben leginkább különböző városokat méltat, különösképp Rómát. Fennmaradt Aszklépiosz istent magasztaló hat beszéde is, ebben betegségének történetéről beszél. Műveit három kötetben 1722–30-ban Geeb, 1829-ben pedig Dindorff W. adta ki Lipcsében.
A retorikában Iszokratész felfogását követte: az ékesszólás művészetét minden tudás csúcsának tartotta. Ezen az alapon vitázott Platónnal, aki ezt a szerepet természetesen a filozófiának szánta.
[szerkesztés] Források
- Pecz: Ókori lexikon http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/852.html
Ókorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
