Aquincumi Múzeum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az Aquincumi Múzeum a főváros által alapított és fenntartott kulturális intézmény Budapest III. kerületében, a Szentendrei út 135-139. sz. alatt, a Budapesti Történeti Múzeum egyik szervezeti egysége.

Budapest római kori régészeti, történeti emlékeinek legnagyobb gyűjtőhelye és múzeuma.

Tartalomjegyzék 1 Épületek, kiállítóhelyek 1.1 A romkert 1.2 Az épületek 2 Gyűjtemények 2.1 A Kőtár 3 Az állandó kiállítás 3.1 Az aquincumi orgona 4 Külső hivatkozás 5 Források

[szerkesztés] Épületek, kiállítóhelyek

A múzeumot az egykori aquincumi polgárváros területének egy részén, főként az ottani ásatások eredményeire alapozva alakították ki a 19. század végén. A helyben kiásott és a főváros más helyein, főként Óbudán fellelt római kori emlékek egy töredéke a romkertben és a múzeum épületeiben tekinthető meg.

[szerkesztés] A romkert

A romkertben a kőlapokkal burkolt utcák, az épületek kiásott és konzervált alapfalai nyomán a látogató képet alkothat a római városépítészet jellegzetességeiről, az egykori római polgárváros szerkezetéről, fontosabb középületeinek – mint a fórum, a basilica (törvényhozás háza), a közfürdő vagy egyes szentélyek – méreteiről, elhelyezkedéséről. Jól láthatók a Kr. u. első évszázadokban korszerűnek számító padlófűtés, a vízvezetékek, a csatornarendszer maradványai. Külön kis védőépületben egy polgárház rekonstruált fürdője is megtekinthető. A polgárvárosnak eddig kb. harmada került felszínre, egyes részeit pedig már feltárták, de még nem látogathatók.

Az ásatásoknál előkerült értékesebb faragványokat, domborműves ábrázolásokat a régi épület mögött, az időjárástól részben védett oszlopcsarnokban helyezték el. A gazdagon díszített szarkofágok, sírkövek, emléktáblák mellett épületelemek faragott díszítőmotívumai is láthatók.

[szerkesztés] Az épületek

• A múzeum régi központi épületét az intézmény megnyitásakor, 1894-ben adták át rendeltetésének. A romkert közepén álló neoklasszicista stílusú épület Orczy Gyula tervei alapján készült, melyet röviddel átadása után két oldalszárnnyal toldották meg. Sokáig az állandó kiállítás helyszíne volt, a 21. század elejére azonban elavult, alig 100 m²-es területe egyre szűkösebbnek bizonyult. Az Istenek, katonák, polgárok című állandó kiállítással együtt az épületet 2007. szeptember elején bezárták. Az előtte emelt oszlopon Jupiter szobrának másolata áll, a szobor eredetije (torzó) az új épület fogadóterében kapott helyet.

• Az új múzeumépületet 2007. szeptember 15-én nyitották meg a Szentendrei út 135. sz. alatt. Antik építményeket idéző oszlopos homlokzata a forgalmas útra néz, hátsó bejárata közvetlenül a romkerthez kapcsolódik. Az 1930-as évek elején Györgyi Dénes és Román Ernő tervei alapján emelt épület eredetileg transzformátorállomás volt, ma már ipari műemlék. Az áramátalakító részleg néhány évtizeddel az átadás után megszűnt, helyén raktárakat, ügyfélszolgálati és hivatali irodákat rendeztek be, az áramelosztó azonban az alagsorban még jó ideig működött. 2005-ben az Elektromos Művektől került az épület a múzeum tulajdonába.

A felújított és kiállítótérré átalakított épület korszerű berendezései lehetővé teszik, hogy a múzeum télen is fogadja látogatóit. Érdekesség, hogy 1931-ben éppen ezen a telken, az alapozást kísérő régészeti feltárás során kerültek elő annak a víziorgonának alkatrészei, amelynek másolata a kiállításon látható.

[szerkesztés] Gyűjtemények

A múzeum több százezer darabos anyagát a leletek anyaga, jellege szerint különböző gyűjteményekben őrzik. Ilyen többek között a Kőtár, a Falfestmények és mozaikok gyűjteménye, az Éremtár és a Rajztár.

[szerkesztés] A Kőtár

Az ásatások során előkerült legfontosabb, művészet- és kultúrtörténeti jelentőségű kőemlékek a Kőtárban kaptak helyet. Ez az ország legnagyobb római kori kőgyűjteménye. A több mint ezer darabos leltározott anyag nagyrészén feliratok is olvashatók, melyek Aquincum és a római kor tanulmányozása során alapvető forrásértékkel bírnak. Síremlékeinek jelentős része domborműves ábrázolásokat tartalmaz, rajtuk gyakran az elhunyt személyek egészalakos vagy mellképei láthatók. A kőtár néhány különlegesen szép szobrászati emlékét az állandó kiállításon mutatják be, sok más értékes lelet a régi épület mögötti oszlopcsarnokban nyert elhelyezést.

[szerkesztés] Az állandó kiállítás

A Róma Aquincumban című állandó kiállítás az új múzeumépület központi kiállítóterében főként az egykori helytartói palota emlékeit tárja a látogatók elé. A palota építése az első aquincumi helytartó, Hadrianus (a későbbi császár) idején kezdődött és megszakításokkal több mint egy évszázadig folytatódott. A kiállított tárgyak többsége tehát a Kr. u. 2-3. századból való.

• Különös figyelmet érdemel a helytartói palota főépületének egyik termét valaha díszítő nyolcszögletű mozaikpadló. Restaurálásában és összeállításában külföldi szakemberek is részt vettek, hiányzó részeit az eredetivel megegyező technikával készített kövekkel egészítették ki. A nagyméretű, geometriai mintázatú mozaikpadló korábban nem volt kiállítható állapotban, csak az új múzeumépület megnyitása tette lehetővé bemutatását.
• Az emeleti nagy kiállítótérben művészien megmintázott monumentális szobrok láthatók, köztük:

• Fortuna Nemesis szobra a helytartói palotából (2-3. század), lábánál griffmadárral és nyolcküllős kerékkel.
• A helytartói palota udvarán állt szentélyből származó Császár szobor (3. század).
• Helytartó szobra (márvány, 2. század vége, 3. század eleje).

Díszítő falfestmény, rekonstruált szőkőkút, külön vitrinekben bemutatott arany- és ezüst ékszerek, bronzszobor töredékek, kerámia díszedények egészítik ki a palota kincseit bemutató kiállítást.

[szerkesztés] Az aquincumi orgona

Az állandó kiállítás egyik legjelentősebb tárgyi emléke egy rekonstruált hangszer, a víziorgona. Az orgona mintegy négyszáz darab különböző, főként bronz alkotóelemét Nagy Lajos régész találta meg 1931-ben. Felirata szerint a hangszer víziorgona volt, de a fellelt alkatrészek inkább a légfújtatós szerkezetet valószínűsítik. Az orgonát Kr. u.228-ban kapta ajándékba a polgárvárosi tűzoltók egyesülete.

Külön teremben, egymás mellett álló vitrinekben láthatók az orgona alkatrészeinek pontos másolatai és a pécsi Angster orgonakészítő cég 1935-ben készített rekonstrukciója, valamint a megszólaltatható, 1999-ben készült másolat. A négyregiszteres, 52 sípból álló, 13 billentyűvel, légfújtatóval működtethető, hordozható hangszert fa szekrényre építették, hangja ma is élvezhető.

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• Az Aquincumi Múzeum honlapja

[szerkesztés] Források

• A 2007-es Örökség Napok rendezvényein tartott előadás és a Múzeum kiadványai.
• Rózsa Melinda cikke a Buda lapja c. újság I. évf. 2. számában (sajtótájékoztató alapján).