Apor Károly
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Apor Károly (altorjai báró) (Altorja, 1815. december 11. – Marosvásárhely, 1885. október 31.) magyar császári és királyi kamarás.
[szerkesztés] Élete
Apor Lázár erdélyi kancellár fia volt. Iskoláit Nagybányán kezdte, középiskolai és jogi tanulmányait 1835–1836-ban a pozsonyi jogakadémián, majd a bécsi Theresianumban végezte. 1837-ben az erdélyi udvari kancelláriánál gyakornokoskodott; a következő évben már Kolozsvárra, az erdélyi főkormányszékhez tették át és még azon évben Marosvásárhelyre, a királyi táblához joggyakornokul, 1842-ben pedig számfeletti táblai ülnökül kineveztetvén, az erdélyi országgyűlésnek is hivatalból tagja volt. Itt a konzervativ párthoz csatlakozott. Az 1848–1849-es szabadságharcban mint nemzetőr vett részt; de az év végén, mikor a dolgok rosszabb fordulatot vettek, Galícián át Bécsbe menekült. 1849 végén visszatért Erdélybe s törvényszéki szolgálatot vállalt. 1853-ban elnök lett a fogarasi törvényszéknél; 1854-ben a nagyszebeni törvényszékhez mint előadó, majd a marosvásárhelyi törvényszékhez mint elnök helyezteték át; 1857-ben az úrbéri törvényszéknek, 1860. július elején pedig a főtörvényszéknek lett elnöke. 1861. június 17. az erdélyi törvényes királyi tábla elnökévé; végül 1869. május elején az újonnan fölállitott marosvásárhelyi királyi ítélőtábla elnökévé nevezteték ki. Egyike volt Erdély legkitűnőbb gazdáinak, különösen a gyümölcs- és bortermelés terén. 1872-ben a vaskoronarend másodosztályú keresztjét kapta. Legelső fényképésze volt az országnak. Mikor a fogarasi törvényszéknek elnöke volt, akkor kezdett Franciaországban a fényképészet elterjedni. Apor azonnal megtanulta a mesterséget és egész kis műtermet rendezett be. A székely-egyletnek és az erdélyi gazdasági egyletnek is elnöke volt.
[szerkesztés] Munkái
- A székely örökség történelmi és jogi szempontból. M.-Vásárhely. 1868.
- A zöld takarmány elvermeléséről és eltartásáról. U. ott, 1883.
Értékes, 12 000 kötetből álló könyvtárát részben, az 1848–49. magyar szabadságharcot illető igen gazdag apró nyomtatvány-gyűjteményét pedig egészen az erdélyi múzeumnak hagyományozta.
