Angyal Pál
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Angyal Pál (Pécs, 1873. július 12. – Budapest, 1949. január 18.) büntetőjogász, egyetemi tanár, az MTA tagja.
[szerkesztés] Munkássága
1898–1912 között a pécsi joglíceum tanára, 1900-tól a budapesti egyetem jogi karán magántanár, 1912-től 1944-ig egyetemei tanár. 1933-34-ben az egyetem rektora volt. Érdeklődési területe a büntetőjog és büntető eljárásjog volt, mint büntetőjogász a klasszikus büntetőjogi iskola követője volt.
Isaák Gyulával együtt 1937-ben kiadták A büntetőtörvénykönyv magyarázatát, ez a munkája, valamint egyéb büntetőjogi tankönyvei, kézikönyvei hosszú ideig voltak használatban. A magyar büntetőjog kézikönyve című sorozatban mindmáig páratlan részletességgel dolgozta fel a büntetőjog különös részét. 1920-tól 1944-ig a Magyar Jogi Szemle szakfolyóirat szerkesztője, 1939-től a Magyar Jogászegylet elnöke volt.
[szerkesztés] Fő művei
- A magyar büntetőjog kézikönyve (I–XXI. Bp., 1927–43)
- Anyagi és alaki büntetőjog (I–II. Degré Miklóssal és Zehery Lajossal, Bp., 1927)
- Fiatalkorúak és a büntetőnovella (Bp., 1912)
- Szociológia (Bp., 1924)
- A bölcseleti jog jegyzete, utóbb: A jogbölcsészet alaptételei (Bp., 1926).