Alsóörs–Veszprém-vasútvonal
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Volt Alsőörs–Veszprém vasútvonal | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Ez a cikk a már megszűnt Alsóörs–Veszprém vasútvonalról szól. A vonal a mai is működő Győr-Veszprém vasútvonal (11-es számú) része volt. A vonal száma 33-as volt majd, 11-es.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Röviden
1909-ben fejezték be az Alsóörs-Balatonalmádi-Szentkirályszabadja-Veszprém vasútvonalat. 1969-ben megszüntették a Megyespuszta-Alsóörs szakaszt, majd 1972-ben a Veszprém-Megyespuszta szakaszt. Gazdaságtalanságra hivatkoztak, pedig sokan használták, és szerették ezt a vonalat.
[szerkesztés] Építésének okai
A meglévő vasútvonalakon kívül, Győr gócponti szerepéhez szükségessé vált egy, az országot keresztülszelő vasút, a Győr-Veszprém-Dombóvár vasútvonal. A vonal megépítését tette szükségessé továbbá az, hogy Győrt bekapcsolják a Fiumei vasúti életbe, valamint a Bakonyban található fa, és sertés termelés gyors, egyszerű és biztonságos elszállítása. Az Alsóörs-Veszprém-vasútvonal nem tartozik közvetlenül a Győr-Veszprém-Dombóvári hévhez, de menetrendileg ennek a pályának a kiegészítéseként épült meg.
[szerkesztés] Építése
A vasútvonalat a Győr-Veszprém-Dombóvári HÉV társaság építtette. 1895-ben adták ki az engedélyt Széll Kálmánnak és Getto Frigyesnek. 1895 április 1-jén elkezdték építeni a 11-es vasútvonalat, Győrszabadhegynél. Május elején már Győr és Zirc között teljes erővel folyt az építkezés. A teljes vonalon 3200 földmunkás, 160 kőműves, 300 kőfejtő/kőtörő és 300 kocsifuvaros dolgozott.
Az engedélyező okirat alapján a pálya 40 km/óra sebességű, 200 méter ívnagyságú, 20 ‰-es esésű, 4 méter koronaszélességű. Minden állomásnál 40 m², minden őrháznál 1000 m² kertet kellett biztosítani. A HÉV által épített vasúti pályák teljesen új anyagból, a helyiérdekű vasúti szabvány alapján könnyű, 9 méteres, 23,6 kg/m tömegű „i” rendszerű sínekből készültek, bányakavics ágyazatban, mezőnként 13 talpfával.
Az így elkészültek a Győr-Veszprém, Veszprém-Lepsény, Lepsény-Dombovár vonalak. A Győr-Veszprém vonal meghosszabbításaként merült fel, az Alsóörs-Veszprém vasútvonal megépítése. A vonalat már nem a Győr-Veszprém-Dombóvári HÉV építette, hanem Veszprém városa. Menetrendileg a Győr-Veszprém-vasútvonalhoz tartozik.
Az Alsóörs-Veszprém vasútvonalat 1907-ben kezdték el építeni, miután a Győr-Veszprém-Dombóvár vasútvonal nagy részét átadták. A vonal építése két évig tartott, majd 1909-ben befejeződött, és átadták a forgalomnak.
[szerkesztés] Működése
A vonal áthaladt Veszprémen, így Veszprém külvárosainak megoldotta az utazását Veszprém belvárosába, valamit a Balaton környéki települések lakói is könnyen feljutottak Veszprémbe. Idegenforgalmi szempontból is igen fontossá vált, tekintettel arra, hogy Északnyugat-Magyarországnak lehetővé tette a gyors eljutást a Balaton partjára. A vonal az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció áldozatának tekinthető, kis forgalmára hivatkozva szüntették meg. 1969-ben felszámolták a Megyespuszta-Alsóörs szakaszt, majd 1972-ben a Veszprém-Meggyespuszta szakaszt is.
[szerkesztés] Nyomvonal
A vonal Veszprémtől a mai veszprémi vasútállomástól indult (akkor Veszprém-külső volt a neve), innen 3 km-en keresztül Veszprém belvárosa felé ment, majd elérte Veszprém Állomást. Az állomás a mai Veszprém Pláza mellett volt, az épület ma is megvan. Innen 3 km-re volt Veszprém Ipartelepek mgh., mely után egyenesen kiment Veszprém városából. Miután kiért Veszprémből, egy iparvágány ágazott ki a Videoton veszprémi telephelyéhez. Ez az 1950-es években épült meg. A nyíltvonali kiágazás után Meggyespuszta megállóhely következett, melynek közlekedése a vasút megszűnése óta szintén teljesen megszűnt, ugyanis autóbusz nem érinti. Utána Szentkirályszabadja állomáshoz érünk, ahol keresztezésre is volt lehetőség. Mivel az állomás nagyon távol épült a településtől, a lakók már az ’50-es években átpártoltak az autóbuszra. Az állomás után, Vödörvölgynél pályaőrház állt, ami ma vadászházként üzemel. A vasút töltése megvan, jelenleg kerékpárút van rajta. A vonal bemegy az erdőbe, majd az erdő kijáratánál volt található a Remete-völgyi megállóhely. A vasút innen továbbhaladt Balatonalmádin keresztül, áthaladt egy vöröskő hidon, majd megállt Öreghegy megállóhelynél. Innen, a mai Töltés utcán, valamit a Vécsey utcán haladt a vasút, ezután rátért a mai Szabadságkilátó utcára, majd áthaladt a 71-es számú főút felett. Ezek után leereszkedett, a még ma is üzemelő, Káptalanfüred megállóhelyhez. Innen a mai 29-es vonallal együtt futott a vágánya, mígnem elérkezett végállomásához, Alsóörshöz, ahol a fűtőházak is álltak.
[szerkesztés] Ma
A vasútból sok ipari műemlék maradt meg az utókor számára. Ilyen például az Alsóörsön épített, majd a vasútvonal bezárásával használatlanná vált fordítókorong. A korongot elvitték, de a korong medencéje még ma is megvan, ahogy az irányító egységek is. A mai Káptalanfüred állomáson ma is látszik, hogy régen szigetperonos megállóhely volt. A híd, melyen a vasút átment a 71-es számú főút felett, eltűnt, de annak pillérjei a mai napig megvannak.
A vasút nyomvonalán létesítettek egy emlékművet, melyet a közelmúltban újítottak fel. a Remete-völgyi megállóhely is megtalálható még, bár jelenleg lakóházként üzemel, de fellelhetőek ott a vasút emlékei. Veszprém állomás épülete is megtalálható, melyben most egy vendéglátóipari egység üzemel. A vonal nyomvonala mentén további emlékek őrzik a vasút létét.
[szerkesztés] Jövő
A vasút újraépítéséért ma is küzdenek a környékbeliek, s talán, ha a Szentkirályszabadján működő repteret átalakítják polgári repülőtérré, tényleg elkezdik a régi vasút újraépítését, bár más nyomvonalon.[1]
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Lábjegyzetek
- ^ A Balatonfüred-Veszprém vasút visszaállítását kezdeményezők bemutatója; Elérés: 2008. május 31.