Aldabrai óriásteknős
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Veszélyeztetett. Státusz: sebezhető
|
|||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Geochelone gigantea (Schweigger, 1812) |
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Egyéb név | |||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
Az aldabrai óriásteknős (Geochelone gigantea) a hüllők (Reptilia) osztályának a teknősök (Testudines) rendjéhez, ezen belül a szárazfölditeknős-félék (Testudinidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rendszerezési problémái
A galápagosi óriásteknőshöz való hasonlóság miatt régen egy nembe (Geochelone) sorolták őket, azonban a seychelle-szigeteieket újabban több – sajnos kipusztult – madagaszkári teknősfajjal együtt a Dipsochelys nemnévvel különítik el. A zavart fokozza, hogy több óriásteknősfajt is elkülönítenek a szigeteken, amelyek köznapi nevei többnyire nem pontosak, vagy éppen átfedőek. Ezek a fajok a következőek:
- Dipsochelys dussumieri – Aldabrai teknős, Aldabra-korallzátonya
- Dipsochelys hololissa – Seychelle-szigeteki óriásteknős, Seychelle gránitszigetei
- Dipsochelys arnoldi – Arnold-óriásteknős, Seychelle gránitszigetei
- Dipsochelys daudinii – Daudini-óriásteknős, kihalt, Seychelle-szigetek
- Dipsochelys abrupta – kihalt, Madagaszkár
- Dipsochelys grandidieri – kihalt, Madagaszkár
Jelenleg az aldabrai a legelterjedtebb, állatkertben is látható faj, míg a ritka Dipsochelys hololissa-t sokáig kihaltnak tartották. Legutóbb a Bristoli Állatkert idős teknőse esetében merült fel, hogy esetleg nem D. dussumieri, hanem valójában a rendkívül ritka D. hololissa. Jelenleg mindössze 40 egyed él ebből a ritka fajból a világ állatkertjeiben, amely állomány a visszatelepítés alapja lehet.
[szerkesztés] Elterjedése
Az aldabrai óriásteknős mára már csak az Aldabra-szigeten maradt fenn. Az Aldabra-sziget része az indiai-óceáni Seychelle-szigeteknek. Az aldabrai óriásteknős jól szaporodik, fennmaradása biztosítottnak tűnik.
Az óriásteknősöket korábban olajukért és húsukért vadászták.
[szerkesztés] Megjelenése
Az állat testhossza akár 125 centiméter is lehet, testtömege a 250 kilogrammot is elérheti. Az óriásteknős páncélja nem olyan kemény, mint amilyennek látszik. Hogy a lehető legkönnyebb legyen, a páncél csontrendszere egyszerűsödött, így könnyen össze lehet törni. Páncélja miatt a teknős lélegzés közben nem tudja kitágítani mellkasát, ennek szerepét speciális izmok veszik át. Lábát kemény szarupikkelyek borítják. Lábfején a tengeri teknősökkel ellentétben nincsenek úszóhártyák. Az aldabrai óriásteknősökön belül is két változat figyelhető meg. Azok teknősök, amelyek a földön szerzik inkább a táplálékukat, elől boltozatosabb, nyakat jobban fedő páncélzattal rendelkeznek. Mások, amelyek olyan területen élnek, ahol magasabbról (pl. bokrok) szerzik táplálékukat, a páncél nagyobb mozgásteret ad nyakuknak, valamint a tetején is laposabb. Az óriásteknősök nyaka rendkívül hosszú, lehetővé teszi, hogy távoli, magasban lévő eledelt is elérjenek vele. Ebből is látható, hogy változatos élőhelyeken élnek a szigeten, a száraz, füves, sziklás területektől a mangrovemocsarakig.
[szerkesztés] Életmódja
Az óriásteknősök általában magányos életmódott folytatnak, de élelemhiány esetén közös víz- és élelemforrásokat használnak. Tápláléka fűfélék, levelek, zuzmók és állati tetemek. Az Aldabra-szigeten gyakran kevés az élelem, így az aldabrai óriásteknős kénytelen a sekély vízben tengeri füvet keresni. Tekintve, hogy vízben szegény az élőhelye, jól bírja a szárazságot, a szükséges víz nagy részét a táplálékából fedezi.
Nincs fejlett szociális érzékük, többnyire egyedül mozognak, de időnként, főleg legelészni többen is összegyűlhetnek. Reggel aktívak, majd ahogy a hőmérséklet emelkedik, árnyékba, üregekbe vonulnak vissza. Naponta bejárt csapásaik az évek, évszázadok során kitaposott utakká váltak, amelyeket a sziget többi lakója is használ. Úszni is jól tudnak, és teknős létükre veszély esetén meglepően fel tudnak gyorsulni.
[szerkesztés] Szaporodása
Az ivarérettséget 20-25 éves korban éri el, de teljes méretét csak 40 éves korában éri el. A párzási időszak február-március között van. A nőstény 10-20 tyúktojás nagyságú tojást rak a homokba vájt mélyedésben. A kisteknősök általában 8 hónap - más források szerint akár 2-8 hónap - múlva kelnek ki, október és december között. A fiatalok a felnőtt kori méretük felét elérve, 20-25 évesen válnak ivaréretté. A teknősöket csak fiatal korukban veszélyeztetik a ragadozók, főleg a még 6 cm-es frissen keltek közül kapnak el sokat a tengeri madarak és patkányok, macskák (amelyeket az ember hurcolt be a szigetre). A felnőtt egyedekre a legfőbb veszélyt már csak a felhevülés jelenti.
Az óriásteknős legalább 100 évig él, de kétszáz is elképzelhető. Úgy tartják, hogy a leghosszabb ideig élő állatfaj a Földön. Ennek legfőbb bizonyítéka a feltehetően 1750-ben született Adwaitya esete, akit brit tengerészek ajándékoztak Robert Clive-nak, a Brit Kelet-Indiai Társaság vezetőjének. Ő később, 1875-ben a Kalkuttai Állatkertnek (Kolkata) adományozta a ritka ajándékot, mely 2006-ban pusztult el, feltehetően legalább 255 évesen.
[szerkesztés] Természetvédelmi helyzete
Az aldabrai óriásteknős az egyik legrégebben szervezett védelem alá került állatfaj (még Charles Darwin érte el a XIX. században). Állománya a közeli rokonaival szemben így stabilnak tekinthető, közel 152 ezer teknős döcög Aldabrán. Egy kisebb populáció még Zanzibár szigetén is él. Ma már házi kedvencként is tartják, bár ára nem olcsó, egy kifejlett egyedért akár 4-5 millió Ft-nyi összeget is elkérhetnek.
[szerkesztés] Forrás
- Csodálatos állatvilág, Budapest, Mester, 2000–, ISBN 963 86092 0 6 (Bővíthető mappa)
