Afázia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az afázia összefoglaló elnevezése mindazon beszédzavarnak, amelyek organikus agyi sérülés következtében jönnek létre. A szó görög eredetű: aphasia.
Az afáziának több formáját lehet megkülönböztetni:
- szenzomotoros
- motoros
- szemantikus
- szintaktikai
A szenzomotoros afáziánál ép hallás mellett a beszédmegértés, a motoros afáziánál a beszédszervi működések mellett a beszédkészségek, a szemantikusnál az egyes szavak jelentésének felfogása zavart. A szintaktikai afáziánál a mondat alkotás nem megfelelő (agrammatizmus). A felsoroltakon kívül az afáziának másféle és kombinált változatai is lehetségesek, itt megemlíthető például az akalkulia és az alexia.
A szenzoros és a motoros afázia klasszkus leírói Carl Wernicke és Paul Broca. A beszéd szenzoros (érző) és motoros (mozgató) központjait a kéreg különböző pontjaira lokalizálták és az afáziát ezen központok sérülésével magyarázták. Az afázia megismerésére való törekvések közös vonása, hogy a beszédfunkciókat, illetve azok zavarát nem egységes elszigetelt központok működésére, hanem többféle idegrendszeri folyamat egyidejű integratív összekapcsolódására, illetve ezek zavarára vezetik vissza. Az afáziás gyermekek rendszeres logopédiai foglalkoztatást igényelnek.
[szerkesztés] Forrás
Pedagógiai lexikon, szerk. Nagy Sándor, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984–1988
[szerkesztés] Ajánlott irodalom
Horányi Béla, Neurológia, Budapest, 1961.