A Fudzsi kitörése a Hóei korszakban
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Fudzsi legutoljára a Hóei korszak negyedik évében, 1707-ben tört ki (宝永大噴火, Hóei dai funka).
A Fudzsi három óriási kitörést szenvedett a történelem során: kétszer a Heian korszakban (ezek az Enrjaku és a Dzsógan kitörések), és egyszer az Edo korszakban (erről van szó a jelen cikkben). Az Edo-korszak (vagy Tokugava-korszak) 1603–1867 között volt, ami magában foglalja a Hóeit: 1704–1711.
Bár nem eredményezett lávafolyást, a Hóei kitörés rengeteg hamuval szórta be a vulkán környékét, elérve a Fudzsitól 100 kilométerre fekvő Edo városát is. A hamu térfogatát 800 000 000 m³-re becsülik.
A kitörés a Fudzsi délnyugati oldalán történt és három vulkáni kürtőt hozott létre, név szerint az első, második, és a harmadik Hóei kürtőt. A Fudzsi azóta nem tört ki.
[szerkesztés] Másodlagos katasztrófák
A Hóei kitörést követően, 1708 augusztusában egy tájfun hatására kiöntött a Szakava folyó.
A jobbágyok a művelhető földekről kupacokba hordák a hamut, és ezeket az eső lassan belemosta a Szakawa folyóba. Emiatt annak csökkent a mélysége, és helyenként természetes gátak alakultak ki. Az augusztus 7–8-i erős esőzések hatására megindult a hegy oldalán lerakódott hamu. A keletkező sárlavina elmosta a Szakawa gátjait, és elöntötte az Asigara alföldet.
[szerkesztés] Jegyzetek
- Térkép forrása: 宝永噴火降灰分布実績図（出典：富士山防災協議会）
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- 富士山火山防災協議会 (Tanács a Fudzsi vulkáni katasztrófáinak mérséklésére)
- 富士山宝永噴火（1707）後の土砂災害(PDF) (Üledékes katasztrófák eloszlása az 1707-es Fudzsi-kitörés után Közép-Japánban, történelmi dokumentumok alapján)
