Edo
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Edo (江戸, szó szerint: az öböl kapuja, torkolat) a régi neve Japán fővárosának, Tokiónak. A város helyén több száz évig állt egy kisebb település, de történelmi jelentőséget először 1457-ben kapott, amikor Óta Dókan parancsára megépítették az Edo kastélyt.
A japán császár rezidenciája és Japán fővárosa Kiotó volt 1603-ig, amikor megalakult a Tokugava-sogunátus, és áthelyezte az államigazgatás központját Edóba. Attól a pillanattól kezdve Kiotó csupán papíron volt az ország fővárosa, a tényleges politikai hatalom központja Edo lett. Edo gyors fejlődésnek indult, a kicsi, 1457-ben javarészt ismeretlen halászfalu 1721-re egymillió lakosú várossá vált, s ezzel a kor legnagyobb városai közé tartozott.
Edót gyakran tizedelte tűzvész, többek között az 1657-ben feltehetően 100 000 áldozatot szedő Meireki no Taika. Az Edo-korszakban körülbelül százszor pusztított tűzvész, amit általában véletlen balesetek idéztek elő. A tűz sebesen terjedt a fából épült, faszénnel fűtött macsiják között. 1600 és 1945 között Edót, illetve Tokiót 25-50 évente súlytotta tűzvész, földrengés, cunami, vulkáni kitörés vagy háború.
1868-ban a sogunátus végével Meidzsi császár átkeresztelte a várost Tokiónak, keleti fővárosnak, és ide költöztette a rezindenciáját. Tokió ezzel nemcsak a politikai hatalom, hanem a papírforma szerint is fővárossá vált.
[szerkesztés] Lásd még
- Tokió történelme
[szerkesztés] Források
- Az 1911 Encyclopædia Britannica cikke
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Photograph of declaration "Edo is henceforth called Tokyo" (Japán Nemzeti Archívum)
