Őrgróf
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Francia marquis, latin comes marchae, német markgraf. Franciaországban és más nyugat-európai országokban őrgróf, feudális főnemesi rang, majd adományozott udvari cím. Viselője rangban a hercegek és a grófok között álltak.
[szerkesztés] Őrgrófság
A frankok által a meghódított végvidéken létrehozott, autonómiával nem rendelkező, a határok védelmét szolgáló territóriális szervezet, amelynek élén az uralkodó által kinevezett őrgróf állt. I. (Nagy) Károly birodalmában kétféle őrgrófság létezett: az újonnan meghódított, többnyire pogány népességű keleti határvidéken az őrgróf gyakorolt mindenfajta hatalmat; a birodalom déli és nyugati határsávjában az őrgrófságok a grófságokra épültek, és az őrgrófok csupán katonai vezetők voltak.
[szerkesztés] Magyarországon
A magyar királyok őrgrófi címet csak kivételes esetben adományoztak, a címet többnyire Magyarországon letelepedett külföldi családok viselték. A legjelentősebb magyar őrgrófi családok a következők voltak:
- Copons (spanyol cím)
- Csáky-Pallavicini (magyar cím)
- Frangepán
- Gvadányi
- Pallavicini
[szerkesztés] Forrás
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
