Valinor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

J.R.R. Tolkien történeteiben Valinor a valák Áldott Birodaloma Aman védett belső területén.

Almaren pusztulása után a valák elmenekültek Amanra és megalapították birodalmukat, amelyet Valinornak hívtak. Ezen a védett helyen a valák összegyűjtöttek minden szépet és Valinor ragyogóbb lett, mint Középfölde volt hajdan. A síkság közpén épült meg a valák csodaszép városa Valmar, melynek nyugati kapujánál feküdt Ezellohar és állt Valinor Két Fája. A Pelóri hegység legmagasabb csúcsán, mit Taniquetilnek neveztek állt Manwe trónja, ahonnan ő és Varda belátták az egész Földet.

Az Első Kor előtt a tündék három népe (a vanyák, a noldák és a telerek) ide vonult, hogy a Valák irányítása alatt éljenek. A vanyák a legszentebb hegy, a Taniquetil lábán telepedtek le, a noldák főleg Tirionban, míg a telerek Alqualondë kikötővárosában éltek.

A noldák futása után két koron keresztül Valinor békében élt, amíg a Másodkor 3319-ben Ar-Pharazôn númenori király serege partra nem szállt a halhatatlanságot keresve. Ekkor a Valák Eruhoz fordultak segítségért, aki kiemelte Valinort Ardából, és a Földet gömbbé formálta. A Valinorba vezető egyetlen utat azóta kizárólag a tünde hajósok ismerik.