Tengerész Henrik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Tengerész Henrik

Tengerész Henrik (portugálul: Infante Dom Henrique el Navigador) (* 1394. március 4. Porto † 1460. november 13. Sagres) portugál herceg I. János portugál király harmadik fia, Covilhã ura. A nagy felfedezések korának egyik legfontosabb személyisége volt; Afrika nyugati partjait feltáró expedíciói elősegítették Portugália gyarmatosításait.

Állítólag már 1414-ben meggyőzte apját a Ceuta arab kikötő elleni hadjáratról. 1415 augusztusában a támadás sikert hozott, a várost elfoglalták és ettől kezdve Portugália ellenőrizte a Gibraltári-szorost. Ez volt az egyetlen olyan expedíció, amin maga a herceg is részt vett; a többit „csak” szervezte. A följegyezések szerint "sosem érintett borospoharat vagy asszonyi szájat, egyetlen szenvedélye az volt, hogy az afrikai partokról föllebbentse a fátylat".

Sokat tett a hajózás fejlesztéséért; a legenda szerint Portugália legdélibb részén, a Vincent-foknál fekvő Sagresben alapított navigációs iskolát, ami mellett állítólag még csillagvizsgáló tornyot és fegyvergyárat is építtetett. A közeli Lagos kikötője jó lehetőséget nyújtott a hajózás és a hajóépítés fejlesztésére. Ugyane (levéltári forrásokkal alá nem támasztott) legenda szerint 1416-ban ő alapította ott Vila do Infante (az infáns városa) nevű települést az akkori idők legkorszerűbb hajózási kutató- és gyártó központjával; ott nevelkedtek a kor legjobb hajósai. Állítólag Sagresbe hívta híres kartográfust, Jehuda Cresquest is.

Az viszont tény, hogy a ceutai diadal jutalmaként 1420-ban ő lett a Krisztus-rend (a templomos lovagok rendjének utódja) kormányzója. Ettől fogva a rend anyagi eszközeit afrikai expedícióira fordította. Az ő hajóépítő mérnökei tervezték az első karavellákat – ezek a hosszú tengeri hajózásra alkalmas, háromárbocos, háromszögvitorlás, karcsú, fordulékony, gömbölyített fenekű, tőkesúlyos hajók váltak a tengeri felfedező utak fő eszközeivé. A portugál tengerészeknek sikerült először úgy rögzíteniük az iránytűt, hogy az mindig vízszintesen álljon, és pontosan mutassa az irányt.

Erőfeszítéseinek eredményeként João Gonçalves Zarco felfedezte a Madeira-szigeteket (1418-ban Porto Santót, 1419-ben Madeirát, valószínűleg 1422-ben a Selvagens-szigeteket – mindegyiket be is telepíttette.

Az ő megbízásából 1427-ben, valószínűleg Gonçalo Velho fedezte fel az Azori-szigeteket. Állítólag ekkor használtak először karavellákat. A szigeteket 1432-ben telepítették be.

I. János halála után 1434-ben Henrik idősebbik bátyja, Ékesszóló Duarte (1433–1438) lett a király, és addigi érdemeit elismerve, „királyi ötödként” Henriknek adta az addig elfoglalt szigeteket, valamint a délre vezetendő gyarmatosító hadjáratok szervezésének jogát.

Az 1440-es évek kezdetétől számos expedíciót szervezett Afrikába, egészen a Zöld-foki-szigetekig. A sikeres hadjáratok alól kivétel az 1437-ben Tanger bevételére indított expedíció, amelyben öccse, Fernando is fogságba esett, majd 11 év raboskodás után, a fogságban halt meg.

I. Duarte halála után V. Alfonz nagykorúvá válásáig nagybátyja, Pedro volt a régens. Ő megerősítette Henriket birtokaiban. Eközben V. Márton pápa kiterjesztette Portugália tulajdonjogát mindama tartományokra, amelyeket Afrika partjain és azok mentén föl fognak fedezni.

1440-ben Antonio Gonzalez és Nuno Tristan tengerészek elérték a Fehér-fokot (Cap Blanco); 1446-ban pedig a Zöld-fokot (Cap Verde). Az első négert 1442-ben vitték haza Lisszabonba, és az általános csodálat (valamint az ugyancsak hazahozott arany és elefántcsont) hatására sorra alapítottak üzleti társaságokat a további felfedező utakra, amiket továbbra is Henrik herceg hangolt össze. Luigi de Cadamost 1455-ben körülhajózta a Verde-fokot, fölfedezte a Verde-szigeteket, a Szenegál- és a Gambia-folyót. Expedíciójáról 1456-ban tért vissza, és még ez évben újra útnak indult. Második útján eljutott a Rio Grande folyóig, felfedezte a mai Bissau-Guinea partvidékét az előtte elterülő szigetekkel.

Tengerész Henrik halála után 30 éven belül portugál hajósok kerülték meg a Jóreménység fokát, majd egy újabb évtized múlva Vasco da Gama elérte Indiát, Pedro Alvarez Cabral pedig felfedezte Brazíliát.