Törökbálint

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 47.43564° k. h. 18.91565°

Törökbálint

Törökbálint címere

Közigazgatás

Ország

Régió

Megye

Kistérség

Rang

Polgármester

Turai István

Irányítószám

2045

Körzethívószám

Népesség

12 651 (2007)

Népsűrűség

401,29 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

29,40 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Törökbálint

é. sz. 47.43564° k. h. 18.91565°

Törökbálint (németül Großturwall) a budapesti agglomerációhoz tartozó város Pest megyében, a Budaörsi kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

Budapest nyugati határától kb. 15 kilométerre, erdővel borított hegyek között fekszik. Közlekedési kapcsolatai nagyon jók. 1964-óta az M7-es, 1971-óta az M1-es autópálya és 1994-től M0-s autóút is eléri Törökbálintot.

Törökbálint légifotója

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] A honfoglalásig

A település területén az 1. század előtt kelta avariszkok éltek, akiket a rómaiak váltottak fel. A telep (kasztrum) fejlődése a 2.-3. században, Pannónia útjainak kiépítésével indul meg. A 4. és 5. században különféle barbár törzsek (kvádok, szarmaták, hunok, gótok, osztrogótok, majd langobárdok és gepidák) támadásainak eredményeképp a területet éhínség és pestis pusztította, és az itteni települések a népvándorlások következtében egészen a 6. századig eltűnnek. Ezt követően az avarok telepedtek le, akiknek uralma egészen a Honfoglalásig (896) tartott.

[szerkesztés] A középkorban

Törökbálint nevét Török Bálintról kaphatta, aki a 14. század végén valószínűleg a csiki völgyre néző hegyre épített egy várat. Vagyonát és hatalmát úgy szerezte, hogy mindig próbált a megfelelő uralkodó oldalára állni, és így az ország egyik leghatalmasabb urává vált; életét mégis az isztambuli Héttoronyban fejezte be, az 1550-es években. Sajnos, az 1541-1686 közötti török uralom majdnem minden múltra vonatkozó írást, épületet megsemmisített.

A 18. században a település neve Groß-Turbal, a szomszédos Torbágytól (Turbal) való megkülönböztetés érdekében.

Törökbálint a török uralom után a jezsuiták tulajdonába került (1693), akik nagy erőkkel láttak neki az ország újjáépítéséhez. Az elnéptelenedett vidékre először rácok (szerbek), majd a Fekete–erdő környékéről sváb telepesek (németek) érkeztek, és a német anyanyelvű lakosság hamarosan meghaladta a szerbek létszámát. Ekkoriban (1699) épült újjá a falu barokk stílusú temploma a 15-16. századi gótikus templom maradványaira. A jezsuiták rendjük feloszlatásáig, 1773-ig birtokolták a települést. Ekkorra a lakosság 160-ról 31-re csökkent, többek között azért, mivel a helyiek adójára két vármegye is igényt formált.

[szerkesztés] A 18. században

A jezsuita rend feloszlatása után Mária Terézia Majláth József királyi kamarai tanácsosnak adományozta a falut, aki lelkesen nekiállt szépítésének. Sajnos, fia nem volt méltó hozzá, mivel apja halála után pénzzavarainak köszönhetően a falut hamarosan elzálogosította, így az a Festetics család tulajdonába került. Festetics Ágoston helyreállíttatta a kastélyt és a templomot és mintaszerűen gazdálkodott, iskolaépítéssel is segítette a községet, és a család jelenlétével „úri fényt” is kölcsönöztek neki. Kegyúri kötelességeit elköltözése után sem hanyagolta el.

[szerkesztés] A 19. században

A település fejlődését segítette az 1884-ben átadott Budapest – Újszőny közötti 1-es számú vasútvonal. A település a század végére nyaralóhellyé vált, helyi omnibusz- és bérkocsi járatai voltak. A sváb és a rác lakosság jól megfért egymással, eltérő szokásaik, egyházi és iskolai viszonyaik ellenére. A 20. század elejére a rácok beleolvadtak a német lakosságba. Lassan a magyar nyelv is terjedni kezdett, egyre többen iskoláztatták gyermekeiket magyar nyelvű iskolákban.

[szerkesztés] A 20. században

1900 őszétől a település neve Török-Bálint helyett hivatalosan is Törökbálint lett. A népesség elérte a háromezret, és a falu jó levegője miatt népszerű üdülőhellyé vált. Budapest közelsége egyre inkább érezhető, 1912-ben megindult a HÉV a budapesti Gellért térig, a főúri kastély tüdőbeteg szanatóriummá alakult, a faluban fiú- és leányiskola is működött, zenekarok és színjátszó csoportok, mozi szórakoztatták az itt élőket.

Az idilli képnek a II. világháború vetett véget. A háború után megindult a kitelepítés, és 1946-ban a sváb (német anyanyelvű) polgárok nagy részét kitelepítették, összesen 2143 embert [1]. Helyükre az Alföldről és a határokon túlról érkeztek betelepülők, ami az addig homogén, közös történelemmel rendelkező lakosságot felváltotta egy heterogén népességgel, amelyen belül a svábok mint kisebbség szerepelnek.

[szerkesztés] Népessége

Népesség növekedés

[szerkesztés] 1946-ig

A grafikon a második világháború végéig tartó jelentős mértékű, de lassú betelepedéseket mutatja. Aztán kis visszaesés jelzi az 1946-os kitelepítést.

[szerkesztés] 1946-tól 1990-ig

A következő szakasz intenzívebb betelepülésre utal kezdetben, de az is látszik hogy 9400 fő körül az 1980-as években stagnálni kezd a népesség. A 1960-as években 1749 fővel nőtt a település, míg a 80-as években csupán 80 fővel!

[szerkesztés] 1990-től 2004-ig

(A 2004-es lezárás az adathiány következménye.) A szuburbanizáció miatt átlagosan évi 176 fővel gyarapodott a község, ami jelentős az elmúlt évtized stagnálásához képest. Legkirívóbb változást Tükör-hegy felparcellázása és családi házas övezetté alakítása volt. Számszerűsítve 2000 és 2001 között 1029 fővel nőtt a település. Ez az egész község tizede! Ebben az időszakban az átlagos évi 76 új lakás helyett, 262 db épült. 2002 és 2003 között további 134 lakás épült.

A Tükör–hegy

[szerkesztés] A mai Törökbálint

Törökbálint innentől a budapesti agglomeráció része. A hetvenes-nyolcvanas évektől a település kiszolgálta Budapest lakossági igényeit, miközben sokáig nem rendelkezett csatornával, gázhálózattal és telefonhálózattal. Az M7-es autópálya építése miatt a HÉV-csatlakozást 1963-ban megszüntették, forgalmát busz vette át. Adottságai és jó levegője miatt ennek ellenére egyre több budapesti család költözött ki a településre és egyre több külföldi állampolgárságú németajkú magánszemély vesz itt ingatlant.

Megépült a Depó raktárváros. Az M0-ás körgyűrű melleltti bevásárlóközpontban az országban az elsők között létesültek hipermarketek. A település dinamikus fejlődésnek indult, egyik legszebb részén, Tükörhegyen közel 300 új családi ház épült. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a községben a telekárak megemelkedtek. A település a fejlődés ellenére nem veszítette el falusias–kisvárosias jellegét: utcáin járva találkozhatunk (a Faluszépítő Egyesület munkájával) felújított kutakkal, kis parkokkal.

Míg nem kapott városi rangot, Törökbálint gazdasági szempontból valószínűleg Magyarország legnagyobb költségvetéssel rendelkező községe volt. (A várossá válásról tartott 2004. évi népszavazáson csak pár szavazattal tért el az „Igen”-ek és a „Nem”-ek aránya). Törökbálint hivatalosan 2007. július elseje óta város.

[szerkesztés] Testvérvárosa

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1908. augusztus 21-én Feleki Kamill Kossuth-díjas színművész.
Itt született 1923. március 2-án Pásztor György sportvezető, gyógyszerész, ötszörös magyar bajnok jégkorongozó.
Itt született Igaly Diána aranyérmes olimpiai bajnok sportlövő.