Szmolenszki terület
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| A Szmolenszki terület (Смоленская область) | |
|
|
 |
|
| Székhely | Szmolenszk |
| Terület | 49 800km2 |
| Népesség (2006) | 1 005 900 fő |
| Népsűrűség | 20,2 fő/km2 |
| Járások száma | 2 városi körzet (gorodszkoj okrug), 25 járás (rajon) |
| Alapítás | 1937. szeptember 27. |
| Rendszámtábla-kód | 67 |
A Szmolenszki terület (oroszul: Смоленская область) az Orosz Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjekt), önálló közigazgatási egység, a Központi Körzethez tartozik. Az ország nyugati határán, a Dnyeper felső folyása mentén terül el.
Északon a Pszkovi- és a Tveri-, keleten a Moszkvai- és a Kalugai-, délen a Brjanszki terület, délnyugaton és nyugaton Belarusz, annak Vicebszki- és Mahiljovi területe határolja. Közigazgatási központja Szmolenszk.
Területe 49 800 km². Lakossága 1 005 900 fő (2006), a népsűrűség 20,2 fő/km².
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Természetföldrajz
[szerkesztés] Domborzat, vízrajz
A Kelet-európai-síkság középső és nyugati vidékén fekszik. Legnagyobb része a Szmolenszk-moszkvai-hátságot, egy kisebb, északi része a Vjazmai-hátságot fogalja magában. Középső és keleti területe mélyen bevágódó folyóvölgyek által tagolt dombvidék. Északnyugaton az utolsó jégkorszakban keletkezett morénahátak húzódnak. A felszín átlagos magassága kb. 220 m, legmagasabb pontja 319 m (Vjazmai-hátság). Legnagyobb kiterjedése észak-déli irányban 250 km, nyugati-keleti irányban 280 km.
A terület 60%-a a Dnyeper, 25%-a a Volga, 15%-a a Nyugati-Dvina vízgyűjtőjéhez tartozik. Az északi határ közelében indul útjára Szmolenszk folyója, a Dnyeper, itteni szakaszának hossza 504 km. A területen ered egyik legnagyobb mellékfolyója, a Gyeszna is, valamint számos kisebb mellékfolyója, köztük a Vop és a déli vízfolyások vizeit összegyűjtő Szozs. A Volga medencéjéhez tartozik a Vazuza és az Oka mellékfolyója, az Ugra. A Nyugati-Dvina egy rövid szakasza az északnyugati vidéken folyik keresztül. Környékén a morénahátak között a jégkorszakból visszamaradt tavak rendszere húzódik (Szavickoje-, Veliszto-, Kaszplja-tó, stb.) A folyókon összesen 13 víztározó épült, közülük legnagyobb az északi határnál, a Vazuza-folyón. A Gyesznán létesített 42 km²-es víztározó a helyi atomerőmű hűtését szolgálja.
[szerkesztés] Ásványkincsek
A terület legfontosabb ásványkincse a barnaszén. Kalóriaértéke ugyan alacsony, de a készletek tekintélyesek (kb. 1,5 milliárd tonna). A központi régiókhoz hasonlóan itt is bőven áll rendelkezésre tőzeg (450 millió tonna), ezen kívül nagyobb mennyiségben dolomit, kréta, mészkő, agyag fordul elő.
[szerkesztés] Éghajlat
Éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éves középhőmérséklet 3,5 °C és 5 °C között alakul. A leghidegebb hónap, a január középhőmérséklete –9 °C, a júliusé 17 °C. A fagymentes napok száma átlag 125-148 körül mozog, a napi középhőmérséklet az év 213-224 napján fagypont fölött marad. A csapadék évi mennyisége vidékenként változóan 530-650 mm; 2/3 része eső, 1/3 része hó. Állandó hótakaró többnyire december elején alakul ki és április elejéig megmarad.
[szerkesztés] Növény- és állatvilág
A terület a vegyes erdők övezetében fekszik, felszínének kb. 40%-át borítja erdő, 1/3 részben fenyőerdő. A védett nemzeti parkban a fenyvesek aránya 40% (28% luc- és 12% erdeifenyő); a lombos fajok közül uralkodó a nyír (31%), az égerfa) és a nyárfa, továbbá tölgy, kőris, juhar és hárs is gyakran fordul elő.
Állatvilágára a központi régiókban általánosan elterjedt fajok jellemzők, az emlősök közül: vaddisznó, jávorszarvas, őz, vörös róka, farkas, hermelin, nyúl, nyest, menyét, stb. Gyakori halfajok: menyhal, a dévérkeszeg, csuka, sügér. A nemzeti parkban 57 féle emlőst és 190 madárfajt tartanak nyilván. A ragadozómadarak között gyakran feltűnik a fehérfarkú rétisas, a szirti sas, a vándorsólyom, a kígyászölyv. Ritkán előfordul nagy sárszalonka, fürj, fogoly, sarki hófajd, kék vércse is.
[szerkesztés] Természetvédelem
1992-ben az északnyugati Gyemidovi és Duhovscsinai járás területein Szmolenszkoje poozerje (Szmolenszki tóvidék) néven nemzeti parkot alakítottak ki. Négy különböző egysége közül az egyik fokozottan védett terület, a park közel 7%-a. A 146 200 hektáros park 74%-a vegyes erdő. 35 kisebb-nagyobb tava közül legnagyobb vízterületű az Akatovszkoje-tó (604 ha), leghíresebb az erdővel benőtt apró szigetekkel tűzdelt, 16 m mély Szapso (304 ha). A parkot 2002-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánították.
[szerkesztés] Történelem
Az I. évezred közepétől már a szláv krivicsek lakták a vidéket. Szmolenszk első írásos említése 863-ból való. 882-ben Oleg kijevi fejedelem hódította meg. A „görögöktől a varjágokig vezető” fontos víziút, a Dnyeper mentén létrejött Szmolenszki fejedelemség virágkorát a 12. században élte, ezt követően azonban gyakori háborúskodások színhelyévé vált. A 14. században a litvánok befolyása alá került, majd 1404-ben el is foglalták.
A 16. század eleje a litván-orosz háborúskodással telt: 1514-ban az orosz sereg elfoglalta Szmolenszk városát, de a háború csak nyolc év múlva ért véget; a város a vidék egy részével együtt orosz kézen maradt. 1611-ben Szmolenszket hosszú ostrom után a lengyelek foglalták el, és a „zavaros időszakot” lezáró békeszerződés a területet az ő kezükre juttatta. A helyezeten az 1632-34-es szmolenszki háború sem változtatott. Végül a 20 éves orosz-lengyel háborút lezáró andruszovói békében (1667) a lengyelek lemondtak a korábban megszerzett területekről, Szmolenszkkel és vidékével együtt. 1708-ban megalakult a Szmolenszki kormányzóság, területén 17 várossal.
A napóleoni időkben a térség újabb háború színhelye volt és sokat szenvedett. Az első vasútvonal (Orjol és Vicebszk között) 1868-ban készült el. A szovjet korszakban, a térségben megszűntetett kormányzóságok helyén kialakították a Nyugati területet, majd annak részeiből hozták létre a (mainál jóval nagyobb) Szmolenszki területet mint közigazgatási egységet 1937. szeptember 27-én.
A II. világháború idején, 1941-ben Szmolenszk körül különösen súlyos harcok dúltak. Mire a város 1943. szeptember 27-én visszafoglalták a szovjetek, egész ipara, lakóépületeinek mintegy 93%-a romokban hevert.
A II. Világháború alatt a megszálló német csapatok a Szmolenszktől 18 km-re fekvő Katyn erdejében hatalmas tömegsírra bukkantak. A jeltelen gödrökben a sztálini önkényuralom sok ezer áldozatát, köztük több mint 10000 meggyilkolt lengyel katonának maradványait tárták fel.
[szerkesztés] Gazdaság
Gazdasági szempontból a Szmolenszki terület az Orosz Föderáció Központi övezetéhez tartozik.
[szerkesztés] Ipar
A legtöbb központi régióhoz hasonlóan az ipari termelés legnagyobb része a közigazgatási központban koncentrálódik. Szmolenszk repülőgépgyára a kisebb sport-, gyakorló- és mezőgazdasági repülőgépek készítése mellett hadiipari és űrhajózási célokat is szolgál. Kiemelkedőek a kevés nyersanyagot igénylő optikai, mérő- és egyéb műszereket előállító vállalatai („Izmerityel”, „Analitpribor”). Híres gyémántcsiszoló-gyárának („Krisztall”) ékszereit, brilliánsait külföldi piacokon értékesítik. Egyéb fontos ágazatok: szerszámgépek és gépkocsi-részegységek gyártása, lámpagyártás, könnyűipar (textil- és cipőipar), fafeldolgozás, élelmiszeripar. Néhány további ipari város:
- Roszlavl: gépkocsi-részegységek (fékberendezések, üzemanyag-szivattyúk) gyártása; gyémántszerszámok gyára („Almazinsztrument”). Az itteni üveggyár („Szitall”) volt a Szmolenszki terület elsőként (1992-ben) privatizált vállalata, ma az ország egyik legnagyobb kapacitású üvegpalackokat előállító gyára.
- Jarcevo: kohászat és gépgyártás; vegyipar, textilipar, építőanyagipar.
- Szafonovo: villanymotorok és generátorok gyára; hidrometeorológiai és geológiai műszerek, automatikák gyártása („Gidrometpribor”)
- Gyesznogorszk: a Szmolenszktől 150 km-re, az orosz-belarusz határ közelében épült város az itteni atomerőmű igényeit szolgálja. A tőle 3 km-nyire épült atomerőmű három blokkját 1982-ben, 1985-ben és 1990-ben helyezték üzembe. A tervezett negyedik blokk megépítését 1986-ban, a csernobili katasztrófa évében leállították.
[szerkesztés] Mezőgazdaság
Mezőgazdaságának legfontosabb ágazata az állattenyésztés, valamint ehhez kapcsolódóan a takarmánynövények termesztése és a tejfeldolgozás. A gabonafélék mellett nagy vetésterületei vannak a lennek, és a városi ellátás szempontjából jelentős a burgonya nagyarányú termesztése is. A gabona és a len zömét nagyobb mezőgazdasági vállalatok állítják elő (2006-ban: a gabona 74%-át, a len 81%-át); a zöldség és a burgonya csaknem teljes egészét a lakossági (háztáji) gazdaságok termelik.
[szerkesztés] Közlekedés
Autóútjainak hossza 8820 km, sűrűsége 213 km/1000 km² (1999-ben). A legfontosabb, országos és nemzetközi jelentőségű autóutak: Moszkva-Minszk (itteni szakasza 298 km), Orjol-Vicebszk (221 km), Moszkva-Varsó (115 km). A vasúti hálózat hossza 1259 km, sűrűsége 25 km/1000 km², ez közel ötszöröse az országos átlagnak.
[szerkesztés] Népesség
A terület lakossága 1 005 900 fő (2006), ebből a városban lakók aránya 71% (2006). A népsűrűség 20,2 fő/km² (2006).
Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (980,1); ukránok (17,4); beloruszok (16,2); örmények (3,9); cigányok (3,0); tatárok (2,4); azeriek (2,4); zsidók (1,4); németek (1,1). (A többi nemzetiség 1 000 fő alatt.)
[szerkesztés] A legnépesebb települések
A lélekszám 2006. január 1-jén (ezer fő):
- Szmolenszk – 317,9
- Vjazma – 56,0
- Roszlavl – 55,9
- Jarcevo – 50,7
- Szafonovo – 46,0
- Gyesznogorszk – 31,9
- Gagarin – 27,4
- Verhnyednyeprovszkij – 13,8
- Dorogobuzs – 11,7
- Jelnya – 10,2
- Rudnya – 9,7
[szerkesztés] Közigazgatás
A terület élén a kormányzó, Viktor Nyikolajevics Maszlov (1950) áll. Elektromérnöki diplomát szerzett. 1975-ben elvégezte a KGB főiskoláját, majd a szmolenszki atomerőműben állambiztonsági feladatokat látott el. 25 évig a szervezet, illetve jogutódja szolgálatában állt, utoljára vezérőrnagyi rangban. Amikor 2002 májusában a Szmolenszki terület vezetője lett, kilépett a szolgálatból. 2005-ben Vlagyimir Putyin elnök előterjesztése alapján a helyi Duma képviselői kormányzónak választották.
2006 óta a Szmolenszki területen 350 helyi önkormányzat működik. Közülük 2 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 25 járás (rajon), továbbá 25 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 298falusi község (szelszkoje poszelenyije). A városi körzetek és a járások a következők:
[szerkesztés] Városi körzetek
- Szmolenszk város
- Gyesznogorszk város
[szerkesztés] Járások
- Velizsi (Велижский район)
- Vjazmai (Вяземский район)
- Gagarini (Гагаринский район)
- Gyemidovi (Демидовский район)
- Dorogobuzsi (Дорогобужский район)
- Duhovscsinai (Духовщинский район)
- Jelnyai (Ельнинский район)
- Jersicsi (Ершичский район)
- Kardimovói (Кардымовский район)
- Kraszniji (Краснинский район)
- Monasztirscsinai (Монастырщинский район)
- Novoduginói (Новодугинский район)
- Pocsinoki (Починковский район)
- Roszlavli (Рославльский район)
- Rudnyai (Руднянский район)
- Szafonovói (Сафоновский район)
- Szmolenszki (Смоленский район)
- Szicsovkai (Сычевский район)
- Tyemkinói (Темкинский район)
- Ugrai (Угранский район)
- Hiszlavicsi (Хиславичский район)
- Holm-Zsirkovszkiji (Холм-Жирковский район)
- Sumjacsi (Шумячский район)
- Jarcevói (Ярцевский район)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Szmolenszki terület hivatalos honlapja
- A helyi atomerőmű ismertetése (oroszul)
- A Nemzeti Park bemutatása (oroszul)
| Oroszország közigazgatási beosztása |  |
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| A Föderáció alanyai | |||||||||||||
|
|||||||||||||
| Szövetségi körzetek | |||||||||||||
| Központi | Távol-Keleti | Északnyugati | Szibériai | Déli | Uráli | Volga-menti | |||||||||||||
