Spoletói Guido

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!

III. Guido (? – 894. december 12), németesen Wido Camerino őrgrófja 880-tól (mint I. vagy II. Guido), 883-tól pedig Spoleto és Camerino hercege. 889-ben Itália királyává, 891-ben pedig császárrá koronázták.

Guido I. Guido spoletoi herceg és Itta, Sico beneventoi herceg lányának, második fiaként látta meg a napvilágot. Ezen felül I. Lothár egyik lányának unokája, így a Karoling-család tagja is volt. 842-ben a korábbi Spoletói Hercegséget, amit Nagy Károly a mindenkori pápának adományozott, a frankok helyre állították, hogy határterületként szolgáljon a Bizánci Birodalom ellen, alárendelt államként. Guido bátyja, Lambert, arra kényszerítette öccsét hogy hadjáratot vezessen Camerinoba. 883-ban Guido megörökölte unokaöccse földjeit (Spoletot) és így újra egyesítette a hercegséget, mint "Spoleto és Camerino hercege", valamint felvette a dux et marchio címet is. Elvette Agelturdét, Adelchis beneventói herceg lányát, aki szült neki egy fiút, Lambertet.

882-ben, a ravennai birodalmi gyűlésen III. Kövér Károly császár megfosztotta őt hűbérbirtokaitól egy bűncselekmény miatt. Ám Guido a következő évben visszaszerzett mindent.

885-ben harcolt a szaracénok ellen a Gariglianoi csatában.

Kövér Károly 887-es eltávolítása után, mint Fulk rheimsi bíboros rokona, jó eséllyel indult hogy Franciaország királyává koronázzák. Még Langres-ig is elutazott, ahol a püspök meg is koronázta. Ám Párizsi Odó 888-as megkoronázása miatt kénytelen volt visszavonulni. Ezután azt tervezte hogy megszerzi Itália királyi címét és a császárságot. Így került szembe Berengárral, Friuli őrgrófjával, a Lombardia vas koronájáért folytatott harcban. Ám 889-ben végül őt koronázta VI. István pápa Itália királyává és 891 májusában császárrá, amikor fiát, Lambertet, pedig királlyá. A következő évben, 892. április 20-án, Ravennában, Guido kényszerítette Formosus pápát hogy koronázza Lambertet társcsászárrá.

Később a pápa szembefordult Guidoval és hozzásegítette Karintiai Arnulfot az itáliai királyi és később a császári címhez. 893-ban Formosus pápa meghívta Arnulfot Páviába, hogy megdöntség Guido uralmát és őt koronázzák meg. Arnulf a fiát, Zwentiboldot, küldte maga helyett egy sereggel, hogy csatlakozzon Berengárhoz, a legyőzött királyhoz és úgy vonuljon Páviába. A sereg körülvette a várost, de Guido lefizette őket, hogy ne lázadjanak fel. A következő évben azonban legyőzték Guidot Bergamonál és megszerezték Páviát és Milánót. Berengárt elismerték királynak és Arnulf vazallusának. Zwentibold visszatért Németországba. Guido késő ősszel elmenekült a Taroi csatából és nem sokkal később meg is halt, fiát felesége gyámsága alatt hagyva. Mindketten szembe kerültek a trónért folytatott harcban Berengárral és Arnulffal.

Előd: I. Berengár	Itália királya (889–891)	Utód: Spoletói Lambert
Előd: III. Kövér Károly	császár (891 – 894)
Előd: II. Guido	Spoletó hercege (883–894)	Utód: II. Lambert
Előd: I. Lambert	Camerino hercege (880 – 894)