Simone de Beauvoir
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Simone de Beauvoir (Franciaország, Párizs, 1908. január 9. – 1986. április 14.) francia írónő, filozófus
A 20. század második felének egyik népszerű, meghatározó gondolkodója volt, nagy hatással a háború után a megerősödött fogyasztói, jóléti társadalomban akkoriban felnövő ifjúságára. Mint a feminizmus jelentős ideológusa is maradandó érdemeket szerzett. Irodalmi tevékenységével, szociológiai munkásságával, memoárjával is jelentőset alkotott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Eredeti neve Simone Lucie-Ernestine-Marie-Bertrand de Beauvoir, 1908. január 9-én született Párizsban, szigorú katolikus családban. Húga, Hélène de Beauvoir (Poupette) festőnő volt. Küzdelmét és lázadásait a konformizmus ellen az Egy jó házból való úrilány emlékei (Mémoires d'une jeune fille rangée) (1958) c. művében jeleníti meg, emlékiratainak első kötetében (további magyarul megjelent kötetek: A kor hatalma (La Force de l'âge) (1960), A körülmények hatalma (La Force des choses) (1963)). Tanulmányait a École Normale Supérieure iskolában kezdi, ahol matematikát és irodalmat tanul. 1926-ban filozófiát tanul a Sorbonne-on, és mint az évfolyam második tanulója Sartre után, 1929-ben leteszi a agrégation (mesterfokozat) vizsgáját. Marseille-ben (1931-1932), Rouen-ben (1933-1937) és a párizsi Moliére Lycee-ben (1938-1943) tanít. Az irodalmi áttörtést A vendég (L'Invitée) (1943) és a A mások vére (Le sang des autres) (1945) c. művei hozzák meg, ettől kezdve az irodalomnak él. Sorbonne-i tanulmányai alatt ismerkedik meg az egzisztencialista filozófussal, későbbi élettársával Jean-Paul Sartre-ral. 1949-ben jelenik meg világhírű könyve, a feminizmus alapműve, A második nem (Le Deuxième Sexe), mely a világsikert is meghozza számára. Hosszú utazásba kezd egész Európában, Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, Közel- és Távol-Keleten, Szovjetunióban és Kínában. Utazási élményeit útinaplójában és riportkönyveiben rögzíti. A Mandarinok (Les Mandarins) c. művéért 1954-ben megkapja a Goncourt-nagydíjat. Sartre-rel együtt tiltakozik a vietnami és algériai háborúk ellen, aktív békeharcos. Szerkesztője lesz a Les temps modernes c. lapnak. A 70-es évektől a feminista mozgalmak vezetője, elsőként száll síkra az abortusz büntetlensége mellett. Érdeklődése középpontjában az egzisztencialista nézőpontból felvetett morális kérdések, és a női sors, a nők szabádságharca állt. Biszexualitását nyíltan vállalta.[1] Sartre ápolója lesz egészen annak haláláig, 1980-ig. 1981-ben jelenik meg A búcsúzás ceremóniája (La Cérémonie des adieux ) c. írása, melyben Sartre utolsó éveiről ír. Beauvoir 1986. április 14-én hal meg, a párizsi Cimetière du Montparnasse-on temetik el.
[szerkesztés] Feminizmus
[szerkesztés] Művei
- L'Invitée (1943)
- Pyrrhus et Cinéas (1944)
- Le Sang des autres (1945)
- Tous les hommes sont mortels (1946)
- Pour une morale de l'ambiguïté (1947)
- L'Existentialisme et la Sagesse des nations (1948)
- L'Amérique au jour le jour (1948)
- Le Deuxième Sexe (1949)
- Les Mandarins (1954),
- Privilèges (1955)
- La Longue Marche (1957)
- Mémoires d'une jeune fille rangée (1958)
- La Force de l'âge (1960)
- La Force des choses (1963)
- Une mort très douce (1964)
- Les Belles Images (1966)
- La Femme rompue (1968)
- La Vieillesse (1970)
- Tout compte fait (1972)
- Faut-il brûler Sade? (1972)
- Quand prime le spirituel (1979)
- La Cérémonie des adieux (1981)
[szerkesztés] Művei magyarul
- Amerikai útinapló. Bp.: Európa, 1960. 440 p.
- Egy jó házból való úrilány emlékei. Bp.: Magvető, 1961. 441 p. (Világkönyvtár)
- A kor hatalma. Bp.: Magvető, 1965. 590 p. (Világkönyvtár)
- A körülmények hatalma. Bp.: Magvető, 1966. 591 p. (Világkönyvtár)
- Mandarinok. Bp.: Magvető, 1966. 734 p. (Világkönyvtár)
- Képek, káprázatok. Bp.: Európa, 1969. 137 p. (Európa Zsebkönyvek)
- A második nem. (szerző által engedélyezett, rövidített kiadás), Bp.: Gondolat, 1969. 577 p.
- A megtört asszony. Bp.: Gondolat, 1972. 289 p. (benne: A megtört asszony, A szerénység kora, Könnyű halál)
- Az öregség. Bp.: Európa, 1972. 862 p.
- Minden ember halandó. Bp.: Európa, 1973. 372 p. (Európa Zsebkönyvek)
- Epilógus In: Nagyvilág, 1964. IX. évf. 6. sz. 925-934. p.
- A kétértelműség erkölcse. (Részlet) In: Modern polgári etika. Szöveggyűjtemény, 2. köt. Bp.: Tankönyvkiadó, 1976.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Szakirodalom
- Szabó Anna: Simone de Beauvoir halálára In: Nagyvilág, 1986. 31. évf. 8. sz. 1240-1241. p.
- Szabó Ferenc: Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir : Sartre ateizmusa In: Szabó Ferenc: "Csillag után" : Istenkeresés a modern irodalomban, Bp.: Távlatok, 1995. 245-267. p.
- Lackfi János: Egy szerelem innenső partja – Simone de Beauvoir levelei margójára In: Nagyvilág, 2001. 46. évf. 2. sz. 235-257. p. [1]
- Lévy, Bernard-Henri: Sartre százada. Sartre és a nők: egy szerelem, akit Hódnak hívtak In: Nagyvilág, 2001. 46. évf. 2. sz. 258-273. p.
- Darabos Enikő: "Mit akar a nő?" In: Alföld, 2002. 53. évf. 10. sz. 55-71. p.
- Joó Mária: Simone de Beauvoir filozófiája és a Második nem In: Pro Philosophia Füzetek, 2003. 35. sz. 35-55. p. [2]
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Mariam Fraser: Identity without Selfhood: Simone de Beauvoir and Bisexuality (Cambridge University Press, 1999) ISBN 052162357X
- Filozófiaportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap