Prodikosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Prodikosz, Prodikos, Prodicus (Keosz, szigete, ma Zia, Kr. e. V. század) Görög szofista filozófus

Egyetlen műve sem maradt fenn, a hagyomány szerint morálfilozófiával, grammatikával, vallás- és természetfilozófiával foglalkozott. „Hórai" (Órák) című művéből Xenophón őrizte meg „Héraklész a válaszúton" című példázatát: a hőst két asszony, az Erény és a Gyönyör próbálja a maga útjára téríteni. Az Erény hosszú és göröngyös utat ígér, amelynek végén dicsőség várja a megérkezőt, a Gyönyör pedig könnyű és örömökkel teli vándorlással kecsegteti, amelynek vége azonban a feledés. Héraklész az Erény útját választja.

Platón a „Kratülosz"-ban említi Prodikosz előadását a szavak jelentéséről és helyes használatáról. Sextus Empiricus arról tudósít, hogy Prodikosz szerint az istenhit a természeti jelenségek megszemélyesítése révén alakult ki. A pszeudo-platóni „Axiokhosz" című dialógus Prodikosznak tulajdonítja azt az érvet, hogy a haláltól sem élőnek, sem holtnak nem kell tartania: az elsőnek, mert él, a másodiknak, mert már nem él. Ez az érv némi változtatással Epikurosznál is előfordul, ám eldönthetetlen, hogy melyikük szerzősége elfogadható.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)