Pangea
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Pangea vagy Pangaea (ógörög Παγγαία, azaz "az egész föld") az a szuperkontinens, amely a paleozoikum és mezozoikum korszakokban létezett és amelyből a lemeztektonikai mozgások révén kivált minden mai kontinens.
A nevet először valószínűleg a német Alfred Wegener, a "kontinensek vándorlása" elmélet felvetője használta 1920-ban.
A Pangea nagyjából vastag kifli alakú volt, a két begörbülő vége a Tethys-tengert fogta közre. A kontinens hatalmas mérete miatt belső területei nagyon szárazak lehettek. A szárazföldi állatok a Pangeán keresztül gyakorlatilag a mai Északi-sarktól a Déli-sarkig szabadon vándorolhattak.
A szuperkontinenst körbefogó ősóceán a Panthalassza nevet kapta.
A Pangea mintegy 180 millió évvel ezelőtt (mya) kezdett darabokra törni, a jura korban, először délen Gondwana, északon Laurázsia kontinensekre, amelyek később tovább töredeztek és megszülettek a mai kontinensek.
Valószínűleg nem a Pangea volt az első szuperkontinens. A fellelhető bizonyítékokból a tudósok rekonstruálták a 600 millió évvel ezelőtt létrejött, Pannotiának nevezett elődjét, ami 50 millió évig létezett. Egy másik, a Rodinia egy még korábbi lehetséges szuperkontinens, kb. 1,1 milliárd évvel ezelőtt születhetett és 750 millió évvel ezelőtt szűnhetett meg.
