Párbaj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Munkácsy Mihály:A párbaj

A párbaj két személy kölcsönös megegyezésén alapuló – a korabeli társadalmi szabályok szerint „jóváhagyott”, és a párbajszabályok szerint egymás ellen lefolytatott, életüket, testi épségüket veszélyeztető küzdelme.

A premodern erőszak körébe tartozik a párbaj. Arra a középkori eredetű előfeltevésre épült, hogy a becsület nem lehet alku tárgya: vagy sértetlenül birtokolja valaki, vagy örökre elveszti. A becsületért kiállni kötelező, nyilvános gesztus, amely azáltal győz meg a hozzá való ragaszkodásról, hogy a párbajozó kész érte életét is kockára tenni.

Újabb formáit Friedrich Jaeger öt vonással jellemzi:

Az erőszak elkülönülés, kizárás, a megértés és a kommunikáció radikális felmondása.
A magát elfogadtató „uralom”-mal ellentétben illegitim.
Az emberi viszonyokba beülteti az agresszió formájában elviselt cselekedetet.
Nem elvont, feltételes módon van jelen, hanem fizikai bántalmazásként érvényesül.
Nem véletlenül, hanem szándékosan valósul meg, ami azt jelenti, hogy sajátos célirányossággal követik el.

E tevékenységet a polgári államok büntető törvénykönyve mindig tiltotta. A törvény büntette a párbajra való kihívást, de az elfogadását is. A párbajsegédek is büntethetők voltak, kivéve ha törekedtek a párbajt megakadályozni. A párbajtól való elállás esetén senkit sem büntettek. Ez vonatkozott a jelenlévő orvosokra és tanúkra is. Ha valakit megöltek, az a törvény szerint szándékos emberölésnek, ha valakit megsebesítettek, az súlyos testi sértésnek számított.

A párbajellenes mozgalmak célja a párbaj kiküszöbölése, szigorú törvényes intézkedésekkel, illetve törvényes alapokon működő becsületbíróságokkal. A mozgalmak sok országban párbajellenes ligákat hoztak létre. Magyarországon 1903-ban alakult meg az országos párbajellenes szövetség. IV. Károly megtiltotta a hadseregben a párbajozást 1917-ben.