Montreali jegyzőkönyv
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
A montreali jegyzőkönyv az ózont bontó halogénezett szénhidrogén-származékok (CFC-k) emisszióját volt hivatott korlátozni. A CFC-k és az ózon ritkulása közti kapcsolatot 1987-re sikerült bizonyossá tenni, a jegyzőkönyvet 1987. szeptember 16-án bocsátották aláírásra, 1989. január 1-jével lépett életbe. Az első konferencia 1989-ben volt Helsinkiben, ezt követte 1990 (London), 1991 (Nairobi), 1992 (Koppenhága), 1993 (Bangkok), 1995 (Bécs), 1997 (Montreal), és 1999 (Peking).
Ha a beiktatást követően nem sikerült volna jelentősen csökkenteni a CFC-gázok kibocsátását (gyártás minimalizálás, meglévő anyagok újrahasznosítása stb.), akkor 2050-re az északi félteke közepes szélességi zónája – ezen a földsávon él a legtöbb ember – elvesztette volna UV-elleni védelmének felét, míg a déli féltekén 70 %-os lett volna a veszteség.[forrás?] Kína a montreali jegyzőkönyvre nem reagált, ugyanúgy termelte tovább a CFC-ket, valószínű, hogy Kína még egy ideig tovább fogja rongálni a légkört.[forrás?] A montreali jegyzőkönyv volt az első sikeres fellépés globális szennyezési problémával szemben. 2004-re az antarktiszi ózonlyuk 20 %-kal kisebb lett.[forrás?] A legnagyobb antarktiszi ózonlyukat 2006 szeptemberében mérték. Sok tudós egyetért abban, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn az ózonlyuk és a globális felmelegedés között.[forrás?]
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Klímaváltozás-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
