Lipicai ló
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
[szerkesztés] Története
1580-tól andalúziai, kasztíliai, nápolyi és dán eredetű mének. A római idők óta nagyra becsült helyi kancák keresztezéséből alakult ki a szlavóniai karszton.
[szerkesztés] Felépítése
Lipicán ez a tipikus hegyi fajta. Nagyon jóindulatú, tanulékony, eredetileg a híres, bécsi spanyol iskola számára tenyésztették.
Szívós, igénytelen, rendkívül tömör csontozatú, nagy munkakészségű és -bírású lovak. Régen főleg kocsiban és idomított hátaslónak használták, ma igáslóként is remekül megállja helyét. A cirkuszlovak szinte kivétel nélkül lipicaiak.
[szerkesztés] Színe, különlegessége
A lipicai többnyire szürke, ritkábban pej, elvétve fekete, de valamennyi csikó sötét színü, amikor a világra jön.
[szerkesztés] Tenyésztése
A magyar állományt 1875-től Bábolnán, majd végül 1959-től a Bükk-hegység beli Szilvásváradon tenyésztik.
[szerkesztés] Népszerüsége
Szépsége, kiváló tulajdonságai miatt még ma is népszerű fajta. Eredetileg öt, ma hét törzsét különböztetik meg.
 |
Ez a biológiai tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
