Kunsziget
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Kunsziget | ||
|---|---|---|
|
||
| Közigazgatás | ||
| Ország |  Magyarország |
|
| Régió | [[Nyugat-Dunántúl]] | |
| Megye | Győr-Moson-Sopron | |
| Kistérség | Győri | |
| Rang | község | |
| Irányítószám | 9184 | |
| Körzethívószám | 96 | |
| Népesség | ||
| Népesség | 1209 (2001) | |
| Népsűrűség | 67,65 fő/km² | |
| Földrajzi adatok | ||
| Terület | 17,87 km² | |
| Időzóna | CET, UTC+1 | |
| Elhelyezkedése | ||
  Kunsziget
|
||
Kunsziget község Győr-Moson-Sopron megyében, a Győri kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Magyarország északnyugati részén, a Mosoni-Duna jobb partján helyezkedik el,a történelmi, földrajzi tájegységben Tóközben Győrtől 15 km-re.
[szerkesztés] Története és mai élete
Nevének eredete
A község 1443-ban Zyeth néven szerepel a Héderváry család levéltárában található birtokmegosztási oklevélen. 1609-től 1882-ig Öttevény Sziget, majd ezután Kunsziget az elnevezése. Az elnevezés kialakulásának oka, hogy a település a számtalan Duna-sziget egyike volt, kevés lélekszámú lakossággal. A folyó szabályozása előtt számtalan ága hálózta be területét. Első előfordulása Öttevénysziget néven Ásvány, Ráró, Zsejke, Szentpál, Dunaszeg, Ladamér, Zámoly, Újfalu, Szabadi, Sziget, Öttevény, Győr és Kisbarát helységek társaságában 1443-ból való, mint a Héderváry család szállásbirtokainak egyike. Ekkor ugyanis "a Budai káptalan előtt Héderváry Lőrincz nádor és fia, Imre macsói bán, másfelől Tamásy János vajda fia, Henrik új egyezségre lépnek, hogyha bármelyikük magtalanul halna meg, összes birtokai osztatlanul a másik félre szálljanak." A helység lakói ebben az időben magyarok voltak. A mohácsi vészt követő időben földesura Héderváry István, Zápolya párti. Ugyanis Héderváry Istvánt, mint nándorfehérvári bánt, a vár hanyag kezelése miatt II. Lajos fő-, és jószágvesztésre ítélte, ezért az II. Lajos halála után Zápolya párti lett.
Később I. Ferdinánd szigetközi birtokaitól megfosztja és azokat Bakits Pál huszárkapitánynak adja. Az ősi birtokot Lőrinc és György szerzik vissza. Öttevénysziget Lőrincé lesz, aki e helyen kastélyt és templomot építtetett. Halála után a Bakicsok birtokába kerül a falu, akik a kastélyt lerombolják. A reformáció idején a falu új földesura, Czobor Imre vallására az evangélikus hitre tér át. Az ősi birtokokat Lőrinc fia, János szerzi vissza. A felekezeti villongások következtében pusztul a falu.
1594-ben Győr török kézre kerül, s környékéről menekül a lakosság. Öttevényszigetet is elhagyják lakói.
1602-es adóösszeírás pusztult, lakatlan helységről tesz említést, mely csak lassan népesül be újra.
1683-ban a Bécs ostromára induló török sereg lerombolja a falut, ezt követően német zsoldosok sarcolják meg.
1700-as évek elején a Viczay-Héderváry család hoz ide telepeseket.
1728-tól római katolikus anyakönyve van a falunak. Ekkor lakóinak száma 600 fő körül van.
Egy 1737-es feljegyzés szerint iskolamestert alkalmaz a község.
Az 1698. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv 3 földesúrról, 80 katolikusról és 81 evangélikusról tesz említést.
Az 1768-as urbárium szerint a falu földesura a gr. Viczay-Héderváry család.
Az 1784-1787. évi népszámlálás adatai szerint a helységben 98 házban 729 fő lakott.
1786-ban Öttevénysziget megszűnik Öttevény fíliája lenni és önálló plébánia lesz. A jobbágyfelszabadulást követően a volt jobbágyok évtizedekig pert folytattak a földesúrral, s csak a század végére sikerült egyezségre jutniuk.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményei elkerülték a falut.
A XIX. század közepétől kezdve a község jelentős mértékben fejlődik.
1882-ben a falu elvált Öttevénytől és önálló közigazgatási település lett. Közben nevét Kunszigetre változtatták, mivel a községnek szóló leveleket tévedésből több ízben Öttevényre postázták.
A folyamszabályozásig sokat szenvedett a település. 1899-ben az egész falut elöntötte az árvíz. A lakosság nagy többsége őstermelő volt, akik jó minőségű földeken gazdálkodtak. A község már a múlt században is híres volt sárgarépa és zöldség termeléséről. A nagybani piacra termelés a XX. század elején indult meg. Az árut csomókba kötve lovaskocsin szállították Pápa, Veszprém, Várpalota, Mór, Székesfehérvár piacaira. Az I.-II. világháború között a zöldségtermelők szövetkezetébe tömörültek, s állami támogatást is kaptak a termeléshez. A Hangya Szövetkezet 1919-ben alakult meg a községben.
1950-es évek végén alakult meg, a megyében az elsők között, a takarékszövetkezet.
1949-ben kapott a falu villanyt.
Az 1989-es rendszerváltást követően a község önálló önkormányzattal bíró település lett. Ma minden fontos szolgáltatás megtalálható a községben.
1990 óta igen jelentős fejlődés indult meg a községben. Ebben az évben visszaállt az önálló, teljesen osztott iskola, melynek 1992-ben, az óvodával együtt, felújítására került sor.
1991-ben felújították a klubkönyvtárat, 1993-ban sportcsarnok épült a községben. 1987-ben szabadidőközpont létesült modern tekepályával. Ma több egyesület működik a községben, melyek közül a legidősebb az 1884-ben alakult önkéntes tűzoltóegyesület. Ezenkívül található itt Faluépítő egyesület, Futball Baráti Kör, Nyugdíjas klub, szabadidő- és lövészegylet, horgászegyesület.
[szerkesztés] Látnivalók
- Tündérvár
[szerkesztés] Külső hivatkozások
A település leírása [1] A település honlapja [2]
[szerkesztés] Forrás
Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd, 1998) Sáry István cikkének átdolgozásával.
