Krími háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Krími háború
Orosz–török háborúk
A brit flotta egy krími kikötőt bombáz
Dátum: 1853. október 4. – 1856. december 13. Helyszín: Krím-félsziget, Ukrajna déli része távolabbi front a Kaukázusban, Karsz környékén volt Eredmény: az angol-török-francia-olasz szövetség legyőzi az oroszokat saját területükön Casus belli: az Orosz Birodalom megakarja szerezni a Boszporuszt és a Dardanellákat, ürügye az Oszmán Birodalom területén élő keresztények feletti védnökség megszerzése és a pánszláv eszme megvalósítása
Harcoló felek
Orosz Birodalom Bolgár önkéntesek	Oszmán Birodalom Angol Királyság II. Francia Császárság Szárd-Piemonti Királyság
Parancsnokok
Mihailj Dimitrievics Gorcsakov generális Ivan Fjodorovics Paszkievics herceg Pavel Sztyepanovics Nahimov admirális Eduard Totleben generális Alekszandr Szergejevics Mensikov herceg Mihailj Szemjonovics Voroncsov herceg Nikolaj Nikolajevics Muravjov generális Vaszilij Sztyepanovics Zavojko admirális	James Brudenell generális FitzRoy Somerset generális Edmund Lyons admirális Jacques Leroy de Saint Arnaud marsall François Certain Canrobert marsall Abdülkerim Nadir pasa Omár pasa Alfonso Ferrero La Marmora generális
Haderő
888 ezer katona	Oszmán Birodalom 165 000 fő II. Francia Császárság 309 268 fő Angol Királyság 97 864 fő Szárd-Piemonti Királyság 21 000 fő
Veszteségek
Mintegy 500 000 halott és sebesült	22 602 halott és 39 818 sebesült francia 22 602 halott és 18 253 sebesült brit 45 300 elesett török 2194 halott és 167 sebesült olasz

Orosz–török háborúk

1475–92 – 1493–97 – 1513–17 – 1521–41 – 1556–58 – 1568—70 – 1570–74 – 1584–92 – 1594 – 1613–15 – 1621–22 – 1627–32 – 1633–34 – 1637 – 1641–42 – 1646 – 1667 – 1672 – 1672–76 – 1676 — 1681 – A Szent Liga háborúja – 1686—1700 – Pruti hadjárat (1710–11) – 1735—39 – 1768—74 – 1787—92 – 1806—12 – Görög szabadságharc – 1828—29 – Krími háború – 1877—78 – Első világháború – Polgárháború és intervenció Szovjet-Oroszországban

[szerkesztés] A háború előzményei:

Az Orosz Birodalom az 1848–49-es forradalmak leverése után hatalma csúcsán állt. Ausztriát lekötelezte, Németországban megakadályozta az egység létrejöttét. Az oroszok elérkezettnek látták az időt régi álmuk, a fekete-tengeri tengerszorosok megszerzésére. A keleti kérdés kiéleződése 1853-ban a krími háború kirobbanásához vezetett.

[szerkesztés] A háború menete: 1853-1856

A háborút a katolikus és ortodox egyházi vezetők vitája robbantotta ki a jeruzsálemi szent helyekről. Az Oszmán Birodalom keresztényeinek védnöki szerepében tetszelgő Oroszország nem akarta átadni helyét a franciáknak. A törökök a franciák mellett döntöttek, és maguk mögött érezve a francia és brit támogatást, visszautasították az oroszok követeléseit.

Válaszul I. Miklós orosz cár (1825-1855) hadai megszállták Moldvát és Havasalföldet. Bécs nehéz helyzetbe került – lekötelezetje volt a cárnak, de az oroszok előretörése ellenkezett érdekeivel. Az osztrákok hiába próbáltak közvetíteni, I. Abdul-Medzsid szultán hadat üzent Oroszországnak. A törökök mögött felsorakoztak a franciák és az angolok is, hogy megakadályozák az orosz terjeszkedést. Ausztriát – a magyar emigráció támogatásának kilátásba helyezésével – rászorították arra, hogy követelje Moldva és Havasalföld kiürítését, amit Oroszország visszautasított, mire angol és francia csapatok szálltak partra a Krím félszigeten, és a háború megkezdődött.

A francia–brit–török csapatok hosszú ostrom után elfoglalták Szevasztopolt, a fekete-tengeri orosz flotta erődített támaszpontját. A küzdelmet az utánpótlás bíztosítása döntötte el. Bár az angol és francia katonák is sokat szenvedtek, flottájuk jobban megoldotta ezt a feladatott, mint saját birodalmában az elavult cári rendszer – a közel fél millió áldozat nagy részét a járvány, az éhínség és a hideg ragadta el. A francia támogatás megszerzése érdekében a Szárd-Piemonti Királyság is belépett a háborúba, és csapatokat küldött a Krímbe. A Krímen kívül harc dúlt a Kaukázus vidékén Karsz váráért, amit a török szolgálatba lépő Kmetty György és Guyon Richárd védett meg az oroszokkal szemben.

[szerkesztés] A párizsi béke, 1856

Miután Szevasztopol elesett és I. Miklós orosz cár 1855-ben meghalt, utódja, II. Sándor (1855-1881) hajlott a megegyezésre. Az 1856-ban megkötött párizsi béke visszaszorította Oroszország európai befolyását. A cár elvesztette a Duna torkolatvidékét, le kellett mondania a törökországi keresztények védnökségéről, s nem tarthatott hadihajókat a Fekete-tengeren.

A krími háború meghozta a szabadságot a román fejedelemségeknek. A nagyhatalmak, hogy az orosz és török fél között ütközőállamot hozzanak létre, támogatták a fejedelemségek függetlenségét és egyesülését. Így a két fejedelemség lakói saját maguk választhatták meg Cuza ezredest fejedelmüknek (1859), s rövidesen létrejött Románia, amit a nagyhatalmak 1862-ben ismertek el.