Kálium-hidrogénkarbonát
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Kálium-bikarbonát | |
---|---|
IUPAC név | potassium hydrogen carbonate |
Más nevek | kálium-hidrogén-karbonát, kálium-sav-karbonát |
Azonosítók | |
CAS-szám | [ | ]
Tulajdonságok | |
Kémiai képlet | KHCO3 |
Moláris tömeg | 100,11 g/mol |
Megjelenés | színtelen kristályok, vagy fehér por |
Sűrűség | 2,17 g/cm3, szilárd |
Olvadáspont |
100°C-120°C (elbomlik) |
Oldhatóság (vízben) | 32,2 g/100 ml (20°C) |
Szerkezet | |
Kristályszerkezet | monoklin |
Veszélyek | |
MSDS | kálium-bikarbonát |
Rokon vegyületek | |
Rokon vegyületek | kálium-karbonát |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
A kálium-bikarbonát (más néven kálium-hidrogén-karbonát, kálium-sav-karbonát vagy E501ii) egy színtelen, szagtalan, enyhén lúgos kémhatású só.
[szerkesztés] Kémiai tulajdonságok
A kálium-bikarbonát vízben jól, alkoholban nem oldódik. 100°C és 120°C között elbomlik, az alábbi reakcióegyenlet szerint:
K2CO3 (kálium-karbonát), H2O (víz), and CO2 (szén-dioxid)
[szerkesztés] Felhasználási területei
Hő hatására nagy mennyiségű szén-dioxidot szabadít fel, ezért sütőporokban, valamint tűzoltókészülékekben széles körben alkalmazzák. Elsősorban reptéri tüzek elfojtásában nagyon hatékony, a nátrium-hidrogénkarbonátnál körülbelül kétszer gyorsabban eloltja a tüzet. Élelmiszerek esetén savanyúságot szabályozó adalékanyagként is alkalmazzák, E501ii néven. Élelmiszerek esetén nincs napi maximum beviteli mennyisége, ismert mellékhatása nincs.