Johann Michael Ackner
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Johann Michael Ackner, magyaros írásmóddal Ackner Mihály János (Segesvár, 1782. január 25. – Szenterzsébet, 1862. augusztus 12. – augusztus 13. közti éjjel) erdélyi szász evangélikus lelkész, egyházi író.
[szerkesztés] Élete
Egyetlen fia volt Georg Acknernek, a benei ágostai evangélikus lelkésznek. A gimnáziumi osztályokat szülővárosában, a bölcseleti tudományokat Nagyszebenben hallgatta; teológiai kiképzését 1805-ben a wittenbergi egyetemen kezdte meg. Eközben a meghatározó jénai csata után Wittenberget a francia hadsereg megszállta. Napóleon bevonulásakor Acknert a franciák megkímélték, és Davoust tábornoktól útlevelet kapott, amellyel Göttingába jutott, hol tanulmányait befejezte. Ezután Berlinbe, Hamburgba, a Rajna mellékére és Párizsba utazott. Innen Svájcba, majd Olaszországba ment, hol a római emlékeket tanulmányozta. Mindezen utakat gyalog tette meg; földije s tanulótársa, a későbbi omlási lelkész, Severinus János András volt az útitársa. Ezen utazások benyomásai határoztak később Ackner tudományos iránya, a régészet s természettudományok előszeretete felett, amelyeket 33 évig, ahogy hivatali elfoglaltsága engedte, szakadatlanul űzött.
A külföldi egyetemekről hazatérve a nagyszebeni gimnáziumnál a nyelvészet és régiségtan tanáraként 13 évig működött. Később, még nagyszebeni hitszónok korában is, a tanárok nagy hiányában önként vállalt a gimnáziumnál is szolgálatot; különösen pedig a rajziskolának volt vezetője és igazgatója. A hitszónoki fokozatokon az archidiaconi, vagyis városszónoki díszpolcig jutott, s végre 14 évi iskolai és egyházi szolgálata után 1821. június 2-án a Nagyszebenhez közel eső Szenterzsébet egyházközség lelkészévé választották. Az első évtizedben a matematikai tudományokat, különösen pedig a csillagászatot és természettant űzte, amelyeket a szülői háznál már korábban megismert, mivel atyja tudós csillagász és matematikus volt, amit a fiára örökségül szállt kézirathalmaz eléggé bizonyít. 1823-ban Daniel Gräser, akkori erdélyi ágostai hitvallású szuperintendens Berethalomra hívta őt, hogy a néptanítóknak földmérésből és csillagászatból némi oktatást adjon. 1832-től 1847-ig különös előszeretettel adta magát a régészetre, földrajztudományra és ásványtanra; ezen idő alatt sok kirándulást tett hazájának minden vidékére, amelyek közül emlékezetes az 1838. évi, amikor a Kárpátok délkeleti láncolatát a Verestoronytól Bucsesdig, és még előbb a Verestoronyon át a Vulkánig és Várkapuig beutazta. Ezen kirándulások nyereménye, hogy Ackner a legszebb és leggazdagabb természettani és régészeti darabok, főleg ásványok, kövületek s érmek birtokába jutott. Ferenc József 1854-ben a koronás arany érdemkereszttel, 1858. szeptember 23-án pedig az egyház, közoktatás és irodalom szolgálatában fél századot töltött ősz aggastyánt császári tanácsosi címmel tüntette ki; azon év október 8-án a szászok fél százados munkásságának ünnepét ülték meg Nagyszebenben.
[szerkesztés] Munkái
1. Antiqua musei Parisiorum monumenta. Cibinii, 1809.
2. Mineralogie Siebenbürgens, mit geognostisch-oryktognostischer Karte. Hermannstadt, 1855. (Az erdélyi honismertető társulat által megkoszoruzott pályamunka.)
3. Die römischen Alterhümer und deutschen Burgen in Siebenbürgen. Wien. 1856. (Különnyomat. 2. kiadása. U. ott, 1857.)
4. Die Colonien und militärischen Stand-Lager der Römer in Dacien U. ott, 1857. (Különnyomat.)
5. Dacien in den antiken Münzen, eine Quelle der ältern Geschichte Siebenbürgens 101–275. nach Christo. U. ott. 1862.
9. Die römischen Inschriften in Dacien. U. ott. 1865. (Müller Frigyessel együtt.)
Kéziratban maradt: Ueber das Vorkommen fossiler Knochen des Mammuth etc. bei Hammersdorf és Oryctognosie Siebenbürgens mit geogn. Andeutungen, 1844
[szerkesztés] Források
Erdély-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
