János Zsigmond
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Szapolyai János Zsigmond (Buda, 1540. július 7. – Gyulafehérvár, 1571. március 10.) 1540-től választott magyar király, Erdély első fejedelme (1559–1571). Magyar királyként – mivel koronázása nem történt meg – bizonytalan jogállással, II. János néven uralkodott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Magyar király és erdélyi fejedelem
Szapolyai János magyar királynak és I. Zsigmond lengyel király leányának, Jagelló Izabellának a fia. Még születési évében, 1540-ben, a rákosi országgyűlés II. János néven magyar királlyá választotta, de nem koronázták meg. Hatalma a keleti országrészre terjedt ki.
1541. május 25-én a török szultán Erdélyt a "fiának fogadott" János Zsigmondnak adta. Helyette a hatalmat 1551-ig Martinuzzi Fráter György, ezt követően 1559-ben bekövetkezett haláláig Izabella gyakorolta. János Zsigmond igen művelt ember volt, nyolc nyelven olvasott és beszélt, szenvedélyes könyvbarát volt, támogatta Bakfark Bálint erdélyi tartózkodását, és zenekedvelő lévén őmaga is jól játszott lanton, orgonán.
[szerkesztés] A vallásszabadság híve
János Zsigmond katolikusként nevelkedett. Udvari orvosa, Blandrata György hatására előbb a lutheránus, majd a református hitre tért. Érett korában nagy hatással volt rá Dávid Ferenc, akinek hatására végül unitáriusként halt meg. Történelmi tette, hogy megszüntette a hivatalos államvallást és vallásszabadságot hirdetett. Az 1568-ban összeült tordai országgyűlés kimondta a vallásszabadságot, a templomok közös használatát. Ekként teljesedett ki a reformáció Erdélyben és kialakult a "négy bevett vallás" rendszere.
[szerkesztés] Az erdélyi fejedelemség megszilárdítása
1562-ben vérbe fojtotta a katolikus székelyek Habsburg-párti lázadását.
1566-ban I. Szulejmán szultántól ún. szövetség-levelet szerzett, amely tartalmazta Erdély számára a szabad fejedelemválasztás jogát. János Zsigmond az 1570-es speyeri egyezményben lemondott választott királyi címéről, és elsőként használta az erdélyi fejedelem címet. E szerződés alapján alakult ki a Partium.
Jelentősége, hogy Erdély számára kijelölte az utódai által is járható külpolitikai irányt: Erdély akkor élhet békességben, ha egyrészt a német, másrészt a török barátságát is bírja. Az ő uralkodása idején alakult ki a fejedelmi hatáskör, s a fejedelemség sajátos intézményei is ezalatt születtek meg. Uralkodása alatt a törvényhozás nyelve a magyar lett.
[szerkesztés] Halála
János Zsigmond 1571. március 10-én, a speyeri egyezmény ratifikálása után négy nappal hunyt el. Ravatalánál Dávid Ferenc búcsúztatta a dévai várban. Halálával egyben a Szapolyai-család is kihalt.
| Előző uralkodó: Szapolyai János |
Magyarország uralkodója 1540 – 1570 |
 |
Következő uralkodó: Miksa és Erdélyi Fejedelemség |
| Előző : Izabella |
Erdély fejedelme 1570 – 1571 |
 |
Következő: Báthory István |
