Irén hessen-darmstadti hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Irén hercegnő
Irén, Henrik porosz királyi hercegné
Született:
1866. július 11. Darmstadt; Németország
Meghalt:
1953. november 11. (87 évesen) Hemmelmark; Németország

Irén hessen-darmstadti hercegnő (németül: Prinzessin Irene von Hessen-Darmstadt und bei Rhein, teljes nevén Irene Luise Marie Anna; Darmstadt, 1866. július 11. – Hemmelmark, 1953. november 11.) hessen-darmstadti hercegnő, házassága révén porosz királyi hercegné.

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Származása és gyermekkora

Irén hercegnő 1866-ban született a Hesseni Nagyhercegség fővárosában, Darmstadtban, IV. Lajos hesseni nagyherceg és Aliz brit királyi hercegnő harmadik gyermekeként. Gyermekkorát is a fővárosban töltötte, ahol édesanyjuk és egy angol nevelőnő felügyelete alatt cseperedtek fel, egyszerű körülmények között. Irént és nővéreit elsősorban egy háztartás vezetésére oktatták, illetve Aliz nagyhercegnével gyakran látogatták a kórházakat és szegényebb családokat, valamint jótékonysági rendezvényeket szerveztek.

1873-ban Irén öccse, a három éves Frigyes Vilmos kizuhant egy ablakon, és belehalt sebeibe. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy Aliz nagyhercegné is hordozója a vérzékenységet okozó génnek, és ezt több gyermekére is átörökítette. A betegség eredetét minden bizonnyal Aliz anyai ági felmenői – azaz Viktória brit királynő ősei – között kell keresni. 1878-ban a nagyhercegi család Erzsébet hercegnő kivételével torokgyíkot kapott. Édesanyjuk odaadóan ápolta Irént és testvéreit, ám a legifjabb gyermeket, Máriát nem tudta megmenteni. Mária halála után nem sokkal a nagyhercegné is megkapta a kórt, és december 14-én, édesapja halálának évfordulóján meghalt.

Aliz halála után a gyermekek nagymamája, Viktória királynő felajánlotta, hogy részt vesz a nevelésükben. Irén és testvérei ettől kezdve rengeteg időt töltöttek Angliában, angol nevelést kapva.

[szerkesztés] Házassága

1888. május 24-én Irén feleségül ment Henrik porosz királyi és német császári herceghez, III. Frigyes császár második fiához. Anyai ágon Irén és Henrik első unokatestvérek voltak, mivel Viktória császárné Aliz nagyhercegné nővére volt. A házassággal Irén porosz királyi hercegnéi címet kapott (Prinzessin Heinrich von Preußen).

A házaspárnak három fia született; a legidősebb és a legifjabb herceg örökölte Iréntől a vérzékenységet:

Irén hercegnő és Henrik herceg

Valdemár porosz herceg (1889. március 20. – 1945. május 2.)
Sigismund porosz herceg (1896. november 27. – 1978. november 14.)
Henrik porosz herceg (1900. január 9. – 1904. február 26.).

Henrik és Irén boldog házasságban éltek. Henrik édesanyja, Viktória császárné, született brit királyi hercegnő igen kedvelte Irént, bár a politikát illetően támadtak közöttük nézeteltérések.

Míg Valdemár herceg fiatalabb volt, szülei állandó aggodalomban éltek miatta, akárcsak Henrik herceg miatt is. 1904-ben Henrik elesett, megütötte a fejét, és a vérzés következtében meghalt. Ugyancsak vérzékenységtől szenvedett Irén húgának, Alix orosz cárnénak egyetlen fia, valamint első unokatestvérük, Viktória Eugénia spanyol királyné két fia.

Irén és Oroszországba került nővérei, Erzsébet és Alix között nézeteltérés támadt, amiért a hercegnők feladták lutheránus hitüket, és áttértek az ortodox kereszténységre. A hesseni nővérek ennek ellenére életük végéig közeli kapcsolatban álltak egymással; olyannyira, hogy Irén segített férjet találni Erzsébet nevelt leányának, ifjabb Marija Pavlovna nagyhercegnőnek.

[szerkesztés] A világháború és utána

A nővéreket az első világháború szakította szét, mivel Viktória, Alix és Erzsébet Angliában, illetve Oroszországban éltek, tehát Németország ellenségeinek számítottak. Csak 1918-ban, a világháború végével tudta meg Irén, hogy Alixot és Ellát a bolsevikok meggyilkolták. Közben lemondott a német császár, II. Vilmos, és így vége szakadt a porosz királyi ház uralmának. Irén és Henrik azonban megtarthatták Észak-Németországban, Hemmelmark közelében elterülő birtokaikat és vagyonukat.

1921-ben, Berlinben Irén találkozott Anna Andersonnal, aki azt állította magáról, hogy ő Alix életben maradt leánya, Anasztaszija nagyhercegnő. Irén azonban nem ismerte fel Andersonban az unokahúgát.

1929-ben meghalt Henrik herceg. Sigismund herceg támogatni kezdte Anna Anderson ügyét; ám végül az 1930-as években Costa Ricába vándorolt ki. Irén örökbe fogadta Sigismund és Sarolta Ágnes szász-altenburgi hercegnő leányát, Barbarát. 1945-ben meghalt Irén legidősebb fia, Valdemár. A hercegnő mély gyászba borult, egészsége megrendült. 1953. november 11-én távozott el, minden vagyonát Barbarára hagyva.