I. Ahmed

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

I. Ahmed (1590. április 18. – 1617. november 22.), az Oszmán Birodalom szultánja volt 1603-tól haláláig.

Apját, III. Mehmedet követte a trónon 1603-ban, és az első oszmán szultán volt, aki kiskorúként lett uralkodó. Humánus és engedékeny ember volt, ezt azzal mutatta ki főleg, hogy nem ölette meg testvérét, Musztafát, aki majd követte a trónon. Ismert volt lovaglási, vívási ügyességében, valamint kitűnő nyelvérzéke volt.

Uralkodása első szakaszában energikus és döntőképes volt. Mindkét háborúja (Magyarországon és Perzsiában) kedvezőtlenül végződött a Birodalom számára: a zsitvatoroki béke 1606-ban megszüntette az Ausztria által fizettett éves adót; Grúzia és Azerbajdzsán Perzsiához került.

Hátralevő idejében csak a testi örömöknek élt. A közigazgatásban a demoralizáció és korrupció általánossá lett. A dohány használatát az ő ideje alatt vezették be a Birodalomban. 1617-ben halt meg tífuszban.

Manapság Ahmed főleg az Ahmed szultán mecsetje révén ismert (másként: Kék mecset), amely a muszlim építészet egyik remekműve.

Előde:	I. Ahmed	Utóda:
III. Mehmed	1603 – 1617	I. Musztafa
1595 – 1603	oszmán szultánok	1617 – 1618

Előző uralkodó: III. Mehmed

Kalifa 1603 – 1617

Következő uralkodó: I. Musztafa