Ahmed szultán mecsetje
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ez a szócikk az isztambuli Kék mecsetről szól. Hasonló címmel lásd még: Kék mecset.
|
||||
 A Sultan Ahmed mecset, melyet Kék mecset néven ismernek |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Törökország | |||
| Típus | Kulturális helyszín | |||
| Kritériumok | {{{kritériumok}}} | |||
| Felvétel éve | 1985 | |||
A Kék mecset vagy Ahmed szultán mecsetje (törökül Sultanahmet Camii) Isztambul egyik központi mecsete, mely a város Sultanahmet negyedében található, a Hagia Sophia székesegyházzal szemben. Népszerű nevét azokról a kék csempékről kapta, melyekkel a belső falait borították. A mecsetet 1609 és 1616 között építették I. Ahmed utasítására. A mecsethez tartozó épületegyüttesben találhatjuk az alapító szultán síremlékét, egy medreszét (iskola[1]) és egy kórházat. A Kék mecset Isztambul egyik legnépszerűbb látványossága.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A törökök számára megalázó zsitvatoroki béke, valamint a Perzsiával szemben elvesztett háború után I. Ahmed szultán úgy döntött, hatalmas mecsetet építtet Konstantinápolyban, Allah kiengesztelésére. Míg elődei a háborús zsákmányból fizették a mecsetek építését, I. Ahmed kénytelen volt a kincstárból fedezni azt. Ezzel azonban magára vonta az ulema, a muszlim hittudósok haragját.
A mecsetet a Konstantinápolyi Palota (a bizánci császárok palotájának) helyére tervezték, a Hagia Sophia-val szemben. A dzsámi déli oldalának nagy része ennek a palotának az alapjaira épült, a pince és a kripták fölé. Az építkezések miatt több, a helyszínen lévő palotát, illetve a Hippodrom egy részét is le kellett bontani.
Az építkezést 1609-ben kezdték, a szultán azt akarta, hogy ez a mecset legyen a birodalom első számú imahelye. Az épületet Szinán mester tanítványa, Sedefhar Mehmet Ağa tervezte. Az építkezés részleteit nyolc kötetben írták le, melyek ma a Topkapı Palota könyvtárában láthatóak. A megnyitót 1617-ben tartották, bár az épület teljes egészében csak I. Musztafa szultán uralkodása idején készült el.
[szerkesztés] Építészet
A Kék mecset az oszmán mecsetépítészet két évszázados fejlődésének az eredményeképp született meg. Az oszmán építészet klasszikus korszakának remekeként tartják számon. A Szinánnál tanult építész kiválóan elsajátította mestere technikáit: a mecset hatalmas méretű, lenyűgöző és pompázatos külsejű. Belső tere azonban nélkülözi Szinán kreatív gondolkodásmódját.
[szerkesztés] Külső jellegzetességek
Mehmet pasa hatalmas anyagtömbökkel dolgozott, főként kővel és márvánnyal. A mecset alaprajza szabálytalan, mivel az építkezéskor a helyszín adottságait és már meglévő építményeit is figyelembe kellett venni. A fő homlokzat a hippodromra néz. Az imaház négylevelű lóhere alakú, melyet kupolák és félkupolák csoportja fed. Mindegyik kupolához három exedra[2] tartozik, melyek a hatalmas központi kupolába torkollanak, aminek átmérője 23,5 méter, magassága 43 méter. A kupolákat négy hatalmas oszlop tartja, melyek az edirnei Szelim-mecsetet juttatják eszünkbe. Az oszlopok alja masszív márványtömbökből készült, tetejüket ékes írás díszíti.
A mecsetet övező udvar csaknem akkora, mint a mecset maga. A központi hatszögletű szökőkút a kert méretéhez képest elég kicsi. Az óriási méretű, de szűk kapu az egyetlen, ami megtöri a tornác monton jellegét.
A kert nyugati bejárata fölött egy nehéz vaslánc függ. A szultán volt az egyetlen aki lóháton mehetett be az udvarba, ekkor a lánc miatt le kellett hajtania a fejét. Ez egy szimbolikus mozdulat: a világi hatalmasság megalázkodik az égi hatalmasság előtt, mikor a házába lép.
[szerkesztés] Belső jellegzetességek
A mecset belsejének egy részét 20 000 kézzel készített izniki csempe borítja, ötven különböző motívummal (egyes csempék tradícionális, mások virág-, gyümölcs- és ciprusmotívumokkal díszítettek). A csempéket a kézműves mester, Kaşıcı Hasan irányításával készítették. A csempékre kifizethető összeget a szultán egy rendeletben határozta meg, a csempeárak azonban gyorsan emelkedtek, így később egyre rosszabb minőségű csempékkel burkolták a mecset belsejét. Ennek eredményeképpen a színük megfakult, fényük tompult. A hátsó erkélyt borító csempék pedig másodkézből valóak: az 1574-ben leégett Topkapı Palota háreméből „hasznosították újra”.
A belső tér felsőbb szintjeit kék csempe borítja, de nem túl jó minőségű. Körülbelül 200 üvegablak gondoskodik a fényről. A csillárokon strucctojások vannak, melyek a pókhálók megelőzésére szolgálnak, elriasztják a pókokat[3] A dekoráció között találunk Korán-idézeteket, a padlón pedig olyan szőnyegeket, melyeket hívők adományoztak az imaháznak.
A belső tér legfontosabb eleme a mihráb, a Mekka irányát jelző falifülke.[4] A Kék mecset mihrábja gondosann faragott márványból készült, cseppkő formájú. A hozzá kapcoslódó falakat kerámiacsempék borítják. Tőle jobbra található a gazdagon díszített minber vagy pulpitus, ahonnan az imám vezeti az istentiszteletet péntekenként, illetve ünnepnapokon. A mecsetet úgy tervezték, hogy minden pontján kitűnően lehessen hallani az imámot.
A mecset délkeleti sarkában található a szultáni kioszk, melyhez két kisebb pihenőszoba is társul. Ezekben a pihenőszobákban húzódott meg a nagyvezír a janicsárok 1826-os lázadása idején. A szultáni fülkét tíz márványoszlop tartja, saját mihrábbal rendelkezik, melyet régen jáderózsák és aranybevonat díszített.[5] A fülkében 100 darab, arannyal díszített Korán is volt, beépített és aranyozott könyvespolcokon.[6]
A lámpákat és csillárokat drágakövekkel, kristálygömbökkel és arannyal díszítették.[7]. Ezeket később eltávolították, nagy részük múzeumba került.
A falakon látható hatalmas táblákon kalligrafikus írással a kalifák neveit és Korán-idézeteket láthatunk, melyeket eredetileg a kalligráfia 17. századi mestere, Ametli Kasım Gubarım vésett fel. Az írásokat azóta többször restaurálni kellett.
[szerkesztés] Minaretek
Törökországban két mecset van, mely hat minarettel rendelkezik, az egyik a Kék mecset, a másik dzsámi Adanában látható. Az építkezés időszakában erősen kritizálták a szultánt a mecset hat minaretje miatt, hiszen a mekkai mecsetnek is ugyanennyi minaretje volt. A szultán úgy küszöbölte ki a problémát, hogy pénzt ajánlott fel egy hetedik minaret építésére a mekkai mecsethez.
A hatból négy minaret a mecset négy sarkánál áll, ceruza formájúak, mindegyiken három erkély található, cseppkő alakú gyámkövekkel. A másik két minaret hátrébb helyezkedik el, és két-két erkéllyel rendelkeznek.
A müezzin, az imára hívó vallásos személy, régen minden nap ötször megmászta a magas minaretek lépcsőit, hogy imára hívja a hívőket. Ma már a modern technikának köszönhetően erre nincs szükség: hangosbeszélőből sugárzik keresztül az Óvároson a Kék mecset imaéneke. Napnyugatkor törökök és turisták egyaránt a mecsethez járulnak, hogy a szemben lévő parkból, a lenyugvó nap fényében hallgathassák a kivilágított mecsetből felzendülő éneket.
[szerkesztés] Multimédia
 |
|
[szerkesztés] Képek
 Kilátás a Hagia Sophiából |
 A Sultanahmed Térről |
 Naplemente a Boszporusz fölött: balra a Kék mecset, jobbra a Hagia Sophia |
 A mecset éjszakai fényben |
 A belső udvarból |
 A belső udvar oszlopsorai az egyik bejárattal |
 A mecset belseje |
 A fő kupola |
 Imádkozók |
 A belső udvar |
[szerkesztés] Hivatkozások
- ^ Kislexikon
- ^ Félkör alakú fülke
- ^ Sultan Ahmet Cami
- ^ Mihrab
- ^ Öz, T., "Sultan Ahmet Camii'. Vakiflar Dergisi, I, Ankara, 1938
- ^ Evliya Efendi, Narrative of travels in Europe, Asia, and Africa in the seventeenth century; London, 1846
- ^ Naima M., Annals of the Turkish Empire from 1591 to 1659 of the Christian Era; Frazer, London, 1832
[szerkesztés] Irodalom
- Goodwin G. A History of Ottoman Architecture. Thames & Hudson Ltd., London, 2003; ISBN 0-500-27429-0
- Turner, J. (ed.). Grove Dictionary of Art. Oxford University Press, USA; New edition (1996); ISBN 0-19-517068-7
- Sheila S. Blair, Jonathan M. Bloom. The Art and Architecture of Islam, 1250-1800. Yale University Press, 1994; ISBN 0300058888
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Fényképek
- Blue Mosque
- Nagy felbontású fényképek
- Blue Mosque (Sultan Ahmed Camii)
- Fényképek
- Sultan Ahmed Mosque (török nyelven)
- Képek és vieók a mecsetről és Isztambulról
