Hatvany Lajos
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Hatvany Lajos, hatvani báró (1897-ig Deutsch, 1917-ig Hatvany-Deutsch) (Budapest, 1880. október 28. – Budapest, 1961. január 12.) író, kritikus, irodalomtörténész, Kossuth-díjas (1959), az MTA tagja; "az utolsó mecénás"
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Gazdag gyártulajdonos családban nőtt fel, ahol szerették és támogatták a magyar kultúrát. Egyetemi tanulmányait Magyarországon és Németországban folytatta. Magyarországon elsősorban Gyulai Pál volt rá hatással. 1905-ben szerzett bölcsészdoktori diplomát. Három évvel később, 1908-ban Ignotusszal és Fenyő Miksával megalapították a Nyugat című folyóiratot, mely a 20. század első harmadában a legnagyobb hatású irodalmi lap volt. 1911-ben Osvát Ernővel való személyes összetűzése miatt megvált a Nyugattól, és több évre Berlinbe költözött.
1917-ben tért vissza Magyarországra, ekkortól a Pesti Napló, majd az Esztendő című lapok szerkesztője volt. Az 1918-19-es polgári forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja és a Vörösmarty Akadémia egyik alapítója volt. A Tanácsköztársaság végén Bécsbe emigrált, majd Berlinben és Párizsban élt. 1927-ben költözött vissza Magyarországra; ekkor a Horthy-rendszert bíráló "nemzetgyalázó" írásai miatt bíróság elé állították, és másfél év börtönre ítélték, de külföldi nyomásra végül kegyelmet kapott. 1938-ban újra emigrált; előbb Párizsban, majd Oxfordban élt.
1947-ben tért újra haza Magyarországra. A budapesti egyetem bölcsészettudományi karán tanított. 1959-ben Kossuth díjat kapott. 1960-ban az MTA levelező tagjává választotta.
[szerkesztés] Munkássága
Egész életét a művészetek, elsősorban a magyar irodalom anyagi és erkölcsi támogatásának szentelte. Felkarolta a tehetséges, újító írókat, költőket. Szoros barátságban állt Ady Endrével. Tóth Árpádot, József Attilát, Markovits Rodiont, Lesznai Annát és az irodalom számos más nagyságát pályájuk kezdetétől erkölcsileg támogatta, de akinek arra szüksége volt, anyagilag is. A fiatal tehetséges alkotók ismertségét saját írásaival is elősegítette. A racionalista és az impresszionista kritika és publicisztika jeles képviselője volt. Élete végéig kutatta Petőfi Sándor munkásságát és életrajzi adatait. Jelentősek irodalomtörténeti munkái, de regényeket és színműveket is írt. Szépirodalmi műveiben a magyar polgárság kialakulását és fejlődését ábrázolja bensőségességgel és éles kritikával. Magyar nyelven publikált itthon, de emigrációban német nyelven is. Művészi álnevei voltak: Pilvax, Agricola.
[szerkesztés] Források
- Nagy Sz. Péter: Hatvany Lajos. (Monográfia). Budapest : Balassi, 1993. 119 o. ISBN 9637873295
- Új magyar irodalmi lexikon /szerk. Péter László. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994. 2. köt. Hatvany Lajos l. pp. 772-773. ISBN 9630568063 (összkiadás ISBN 9630568047)
