Hadaikum
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A hadaikum a földtörténet sorrendben legelső eonja, amely az archaikum előtti időket foglalja magában a Föld keletkezésétől számítva; a különböző források eltérően határozzák meg hosszát, de hozzávetőleg a 4,6 milliárd évvel ezelőttől a 3,8 milliárd évvel ezelőttig terjedő időszakot értik alatta. Ezen intervallum eseményei a bolygóanyag összeállásától az ősóceánok kialakulásán át az élet megjelenéséig terjednek, kétségkívül a Föld legmozgalmasabb és legváltozatosabb időszakává téve az eont.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A hadaikum felépítése és eseménytörténete
A hadaikum mint eon hivatalosan, az International Commission on Stratigraphy (Nemzetközi Rétegtani Intézet) által el nem ismert, mivel kortörténeti meghatározása nélkülözi a rétegtani módszereket. Ebből fakadóan hivatalosan felosztva sincs, tovább bontására néhányan a Hold esetében alkalmazott felosztást használják; ennek megfelelően a hadaikumbeli idők sorrendben: a kriptikus, a medencerendszeri, a nektarikus, illetve az alsó imbrikus érák. Megjegyzendő, hogy a kor eseménytörténete - mivel meglehetősen kevés közvetlen bizonyíték maradt fenn akkoriból - bizonyos esetekben viták tárgya.
[szerkesztés] A kriptikus éra
-
- 4567 Ma: a fiatal Nap körüli törmelékkorong anyagának tömörödésével létrejöttek az első bolygókezdemények; a viszonylag lassú összeállás lehetővé tette a szilárd felszín kialakulását. A fiatal Föld pályája ekkor még közel sem volt mentes a törmeléktől, mindazonáltal a Naprendszer lakható övezetében stabilizálódott. A kezdeti légkör nagyrészt hidrogénből és héliumból állhatott, ami azonban az alacsony szökési sebesség és a napszél eróziós hatása miatt nem érhetett el nagy sűrűséget; fordulópont volt a légkör gyarapodása szempontjából, amikor a planéta nagyjából elérte mai tömegének 40%-át, ami már elegendő visszatartó erővel bírt a nehezebb gázok, köztük a vízgőz számára.[1] A Naprendszeren belüli kedvező elhelyezkedésnek és a zömmel szén-dioxidot és metánt tartalmazó őslégkörnek (üvegházhatás) köszönhetően vélhetően megfelelő nyomás- és hőmérsékleti viszonyok uralkodtak ahhoz, hogy a folyékony víz megjelenjék a felszínen. Feltételezhető, hogy a Föld mai pályáján legalább két bolygókezdemény jött létre, s hogy a kisebb égitest (Theia) a nagyobb trójai kísérőjeként viselkedett (Nagy Fröccs-elmélet).
- 4533 Ma: a Föld növekvő gravitációs ereje nagyban felgyorsította a bolygópálya megtisztulását, sűrűsödtek a vonzáskörzet aszteroidáinak becsapódásai, az ütközések ereje felszagatta a kérget és iszonyatos mennyiségű hőt szabadított fel. A meteorzápor nyomán a felszíni hőmérséklet mintegy 1000-1500 kelvinre emelkedett, illetve létrejött egy hozzávetőleg 200 kilométeres mélységű magmatenger (kéreg nélküli időszak), amivel párhuzamosan a légkör tekintélyes része elszivárgott. A kéreg megolvadása miatt a korai időkből egyáltalán nem maradtak emlékek. A Nagy Fröccs-elmélet szerint a kísérő objektum ekkorra elérhette a Mars tömegét, amelynek pályája ennek következében instabillá vált, majd az rövid időn belül összeütközött a Földdel. Az alacsony becsapódási szög és a viszonylag alacsony sebesség miatt a felszabaduló energia nem volt elegendő, hogy a Földet szétvesse, ellenben tekintélyes mennyiségű anyag szóródott ki az űrbe, amely később a Holddá állt össze. Vélhetően ebből az eseményből következik többek közt a mai légkör alacsony nemesgáz-tartalma is; megjegyzendő ugyanakkor, hogy a magmatenger létezésére - amely köré ezen elmélet épít - nincs egyértelmű bizonyíték.[2][3] Más elméletek szerint a Hold egy máshol létrejött, majd befogott égitest, ami eltérő kémiai összetételére adhatna megnyugtatóbb magyarázatot.[4] [5] Akárhogy történt is, a Hold történetét ettől kezdve számítják.
-
- 4450 Ma: A becsapódások ritkulása, illetve a lassú lehűlés mind a Földön, mind a Holdon magával hozta a szilárd kéreg kialakulását erre az időre. Bolygónk légkörében, a felhőövezetben megindult a vízgőz ismételt kicsapódása, azonban a csapadék a felszínen még magas hőmérséklet (körülbelül 300 °C) miatt azonnal elpárolgott: kezdetét vette az évezredes esőzések ideje. A hőmérséklet további süllyedésével megindult az óceánok felgyülemlése.
- 4404 Ma: A legidősebb eddig talált földi kőzet (lelőhelye: Jack Hills, Nyugat-Ausztrália, fajtája: cirkónium-oxid) keletkezési ideje. Ez egyértelmű bizonyítékul szolgál a szilárd felszín és a folyékony víz jelenlétére. A légkört a vulkáni aktivitás nyomán felszabadult gázok ismét felduzzaztották, az ezzel egy időben a Földre érkező vízjég alapú üstökösök a vízkészletet gyarapították. Egyes feltételezések szerint ezek aminosavak formájában a víz mellett az élet csíráit is magukban hordozták.[6]
[szerkesztés] A medencerendszeri éra
-
- 4150 Ma: A medencerendszeri éra kezdete.
- 4100 Ma: A legidősebb eddig talált földifelszíni kőzetek keletkezési ideje; a sziklatömb anyaga cirkónium-oxid, lelőhelye: Acasta Gneiss, Kanada.
[szerkesztés] A nektarikus éra
[szerkesztés] Az alsó imbrikus éra
[szerkesztés] Névhasználat
A hadaikum szó Preston Cloud (1912-1991) amerikai geológustól ered, aki azt még 1972-ben, eredetileg a kéreg nélküli időszak megjelölésére használta. A Hadész (az alvilág görög istene) nevéből képzett elnevezés a fiatal Földön akkoriban uralkodó, a Pokolt idéző viszonyokra utal. A korábbi szakirodalom általában prearchaikum vagy archaikum előtti címszavakkal hivatkozik erre az időszakra.
[szerkesztés] Galéria
 Közel a Pokolhoz: a Föld vulkanikus tevékenysége messze a hadaikum idején volt a legerősebb. |
 A Goclenius-kráter és közelebbi környezete. Míg a meteorbombázások nyomai a mai napig fellelhetőek a Holdon, addig nálunk már rég eltüntette azokat az erózió. |
 Általános vélekedések szerint a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán kulcsfontosságú szerepet játszhat az evolúció megértésében. |
 Az ózonpajzs hiányában az élet a vízre korlátozódott, miközben a szárazföldek mai szemmel elképzelhetetlenül kopárak voltak. |
 Hosszú ideig (még az archaikumban is) az egyetlen sejtes élőlények archaeák lehettek. |
 Aminosavtartalmú meteorit-maradványok |
[szerkesztés] Lábjegyzet
- ^ Alfvén, Hannes, Gustaf Arrhenius (1976). ORIGIN OF THE EARTH'S OCEAN AND ATMOSPHERE, Evolution of the Solar System. Washington, D.C.: National Aeronautics and Space Administration. Meglátogatva: 2006. augusztus 22.
- ^ Tests of the Giant Impact Hypothesis, J. H. Jones, Lunar and Planetary Science, Origin of the Earth and Moon Conference, 1998
- ^ Suilnet Oktatás: Holdkutatás: Holdunk születése; a Southwest Research Institute (SwRI) cikke nyomán
- ^ Magyar Naracs: A rejtélyes és nélkülözhetetlen Hold: Kis fröccs, nagy fröccs
- ^ The Bulk Composition of the Moon, Stuart R. Taylor, Lunar and Planetary Science, 1997
- ^ Gilmour I., Wright I., Wright J.: Origins of Earth and Life, The Open University, 1997, ISBN 0-7492-8182-0
 |
Ez a földrajztudományi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
