Hárpia (madár)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Státusz: mérsékelten veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
Harpia harpyja Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
A hárpia (Harpia harpyja) a madarak osztályának és a sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó Harpia nem egyetlen faja.
- Egyes rendszertani munkák a sólymokat és az egyéb nappali ragadozó madarakat két külön rendnek tekintik, ebben az esetben ez a faj a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe tartozik.
- Más munkák szerint valamennyi sólyom és vágómadár, és így ez a faj is, a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe tartozik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Mexikó déli részétől, Brazílián keresztül, Argentínáig megtalálható. A trópusi őserdőkben él.
[szerkesztés] Megjelenése
Testhossza 100 centiméter, szárnyfesztávolsága 180-210 centiméter, testtömege 4400-9000 gramm közötti. A tojó jóval nagyobb, mint a hím. Felborzolható tollbóbitája van. Roppant erős csőrrel és karmokkal rendelkezik. Feje és hasi részei piszkosfehér, nyaka és szárnyai kékesfeketék. Hosszú, keresztcsíkos farka van a repülés közbeni irányváltás érdekében.
[szerkesztés] Életmódja
Nagy testéhez képest nagyon jól repül és navigál az erdő sűrű fái között. Majmokra és lajhárokra vadászik, a kisebb emlősöket és madarakat is megfogja.
[szerkesztés] Szaporodása
Magas fák tetejére rakja fészkét. a fészek vastagabb gallyakból épül, középen kehely alakú méyledéssel. A hárpia csak minden második-harmadik évben költ. Fészekalja 2 tojásból áll, melyen 50 napig kotlik. Többnyire csak az egyik fiókát sikerül a szülőknek felnevelnie.
[szerkesztés] Védettsége
Az őserdők pusztítása és kisebb mértékben, de a vadászat is veszélyezteti a faj fennmaradását. Egyedszáma az utóbbi időkben drasztikusan csökkent.