Erzsébet hessen-darmstadti hercegnő
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Erzsébet hercegnő |
---|
Erzsébet, Hessen-Darmstadt hercegnője
|
Született: |
1895. március 11. Darmstadt; Németország |
Meghalt: |
1903. november 6. (8 évesen) Skierniewice; Lengyelország |
Erzsébet hessen-darmstadti hercegnő (németül: Prinzessin Elizabeth von Hessen-Darmstadt und bei Rhein, teljes nevén Elisabeth Marie Alice Viktoria; Darmstadt, 1895. március 11. – Skierniewice, 1903. november 6.) hessen-darmstadti hercegnő, Ernő Lajos hesseni nagyherceg leánya.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Származása
Erzsébet – a családban csak Ella – Ernő Lajos, az utolsó hesseni nagyherceg és Viktória Melita edinburgh-i és szász-koburg és gothai hercegnő egyetlen leányaként született a hesseni fővárosban, 1895-ben. Nevét apai nagynénje, Jelizaveta Fjodorovna orosz nagyhercegné után kapta, aki leánykori nevén ugyancsak Erzsébet hessen-darmstadti hercegnő volt.
Ernő Lajos és Viktória Melita – avagy Ernie és Ducky – házassága Viktória brit királynő óhajára történt. A szülők nem jöttek ki jól egymással, kapcsolatuk a kezdetektől fogva halálra volt ítélve, lévén hogy Viktória Melita Kirill Vlagyimirovics orosz nagyherceget szerette. 1900-ban a házasság tulajdonképpeni végét jelentette, hogy Ernő Lajosnak és Viktória Melitának egy koraszülött fiuk jött világra.
[szerkesztés] Gyermekkora
Erzsébet hercegnőnek szürkés-kékes szeme és dús, sötét haja volt; szinte a megszólalásig hasonlított édesanyjára. Ő volt Viktória királynő egyik kedvenc dédunokája, és állítólag a királynő azért nem egyezett bele Viktória Melita és Ernő Lajos válásába, mert Erzsébet érdekeit tartotta szem előtt. Amikor azonban Viktória királynő elhunyt 1901. január 22-én, a nagyhercegi pár kapva kapott az alkalmon, és még az év októberében elváltak. Viktória Melita feleségül ment Kirill Vlagyimirovics nagyherceghez, ám mivel II. Miklós cár nem adta beleegyezését a frigybe, Kirill Vlagyimirovicsot száműzték Oroszországból.
Erzsébet ettől kezdve az év egy részét Darmstadtban töltötte az édesapjánál, a másikat pedig Koburgban az édesanyjánál és anyai nagyanyjánál, született Marija Alekszandrovna orosz nagyhercegnőnél töltötte. Édesanyja megpróbált vele jó kapcsolatot kialakítani, ám a kis Erzsébet úgy vélte, Viktória Melita tehet a házasság tönkremeneteléről. A hercegnő ennek megfelelően igyekezett minél több időt tölteni édesapjával, akivel nagyon bensőséges kapcsolatban állt, valamint apai nagynénjei, Jelizaveta Fjodorovna nagyhercegné és Alekszandra Fjodorovna cárné gyakran meghívták magukhoz Oroszországba. Itt Erzsébet jó barátságba került unokatestvéreivel, a cári gyermekekkel; közülük is a két legidősebb nagyhercegnővel, Olgával és Tatyjanával.
[szerkesztés] Halála
1903 októberében egy családi összejövetelt követően Erzsébetet meghívta a cári család a lengyelországi Skierniewice városába, ahol a család egyik nyaralója állt. Egyik éjszaka Erzsébet kiült a szobája ablakába, másnap reggel pedig torokfájással és hőemelkedéssel ébredt, melyet az udvari orvos az előző napi játékok fárasztó hatásának tudott be. A nap folyamán láza felszökött, azonban este mégis elment a cári családdal egy színházi előadásra. A hercegnő egyre rosszabbul lett, és zihálva szedte a levegőt, ezért szakembert hivattak hozzá Varsóból. A doktor kámfort adott be neki, hogy így serkentse a vérnyomását és egyre lassabban verő szívét, azonban a kísérlet kudarccal végződött.
Nem sokkal ezután, egy éjszaka folyamán Erzsébet hercegnő felriadt álmából, és azt kérte, küldjenek táviratot az édesanyjának. Majd az unokatestvéreihez kezdett beszélni, akik bent sem voltak a szobában, és azt képzelte, hogy velük játszik. Nemsokára megkérte a dadáját, hogy hozzák be hozzá két éves unokahúgát, Anaszaszija nagyhercegnőt. Erzsébet hercegnő továbbra is hívta az édesanyját, aki azonban csak másnap regel kapta meg a táviratot, s így akkor érkezett meg leányához, amikor Erzsébet már halott volt.
A boncolási jegyzőkönyv szerint a hercegnő hastífusz következtében halt meg. Rosenhohe-ben, a Hesseni-ház ősi temetkezési helyén helyezték örök nyugalomba.
[szerkesztés] Források
- Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra – A Romanov-család fotóalbuma
- Margaretta Eagar: Six Years at The Russian Court (angol nyelven)