Ereklye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján.

Az ereklye eredetileg fontos történelmi eseményekkel, egyes személyekkel (főleg szentekkel) valamilyen kapcsolatban lévő földi maradványokat, tárgyakat jelentett. Átvitt értelemben mások által nagy tiszteletben álló, valamely eszmét megtestesítő tárgyakat is értünk e fogalom alatt. Ilyen értelemben a magyar államiság nemzeti ereklyéje a Szent Korona.

Tartalomjegyzék 1 A Pallas Nagy Lexikonában 2 Jézus ereklyéi 3 Hivatkozások 4 Szentek ereklyéi

[szerkesztés] A Pallas Nagy Lexikonában

"Ereklye szorosabb értelemben a szentek teste, testrészei, csontjai; tágabb értelemben mindazon tárgyak, melyekkel a szentek bizonyos viszonyban voltak (ruháik, a kinzó eszközök stb.). Az E.-tiszteletnek két forrása van: az egyik általánosan emberi, amely ugyszólván minden népnél feltalálható, melynél fogva elhunyt jeleseink, szeretteink maradványait és hagyatékát tisztelettel és kegyelettel környezzük; az E.-tisztelet másik forrása speciális keresztény eszme, azon hit, hogy a szentek isten boldogságában vannak, a mi cselekedeteinkről és igy irántuk való kegyeletünkről tudomást vesznek, értünk Istennél közbenjárók lehetnek, rajtunk segíthetnek. És igy az E.-tisztelet általános emberi szempontból tekintve, egészen természetes (Deák-, Kossuth-, szabadságharc-ereklyék), vallási szempontból tekintve teljesen jogos és üdvös, mert éppen a vallási szempont emeli föl az E.-tiszteletet azon magaslatra, melytől a bálványozó kultusznak még árnyéka is távol marad. A vallásos E.-tisztelet magánál az E.-nél nem áll meg és nem állhat meg; az E.-tisztelet által (relativ-tisztelet) a hivő mindig magát a szentet tiszteli, kit Isten trónjánál hisz s kivel hite szerint belső lelki összeköttetésben van (a szentek egyessége által). Ezért mondotta ki dogma gyanánt a trienti zsinat (Sess. XXV. De invoc. et ven. sanctorum), hogy a szentek E.-inek tisztele helyes és üdvös dolog. Az E.-tiszteletet joggal mondhatjuk egykorúnak a kereszténységgel. A katakombák siremlékei, a vértanuk holttetemei fölött emelt oltárok biszonyítják, hogy már a kereszténység első századaiban vallásos kultusz tárgyát képezték a szentek E.-i

Az E.-tisztelet történeti fejlődésében a következő mozzanatok érdemelnek figyelmet. A keresztények kegyelete legelőször arra irányult, hogy a vértanuk összes testrészei egy sirba helyeztessenek el. A keleti egyházban már a IV. sz.-ban szokásba jött az egyes csontokat, levágott tagokat, az edénybe gyüjtött vért külön ereklyetartókba tenni, a templomokban külön is elhelyezni, sőt egyes személyeknek is adományozni. A nyug. egyházban e szokás a VI. sz. végéig szigoruan tiltva volt, a templomokban az oltárok alatt a szenteknek egész, csonkíttatlan tetemei nyugodtak; egyes személyek pedig csak a szentek sirjáról vittek magukkal egy-egy követ, a szentek koporsójához vagy tetemeihez érintett tárgyakat. Lassankint a nyugati egyházban is szokássá vált a szentek csontjainak szétszedése, hogy igy a folyton szaporodó templomok ereklyéket kapjanak. Mert ősrégi szokás szerint oltárt csak vértanuk (az V. sz. elejétől kezdve egyéb szentek) tetemei fölött emeltek. Ma is egyházi szabály, hogy minden oltárban legalább 2 szentnek (kik közül az egyik vértanu) ereklyéi legyenek elhelyezve. Amint megkezdődött a szentek csontjainak szétszedése, kezdetét vette azoknak egyes személyeknek való adományozása is. Hogy ily módon könnyen visszaélések is keletkezhettek, egész természetes. Az egyház ezen visszaélések megakadályozása végett különböző óvó-intézkedéseket tett. Az 1215. tartott lateráni zsinat határozata szerint a pápa engedélye nélkül uj E.-k nyilvános tisztelet tárgyaivá nem tehetők. A trienti zsinat határozata szerint az egyes egyházmegyékben a megyés püspök engedélye nélkül semmi E. sem lehet nyilvános tisztelet tárgya. Rómában 1689. egy külön kongregáció alapíttatott (S. Congregatio Indulgentiarum et S. Reliquiarum), melynek egyik főfeladata az ereklyék hitelességét megállapítani s az egész világ templomai számára ereklyéket szétküldeni. Kiközösítés büntetés terhe alatt tiltva van a római katakombákból engedély nélkül bármily csekély ereklye elvitele."

[szerkesztés] Jézus ereklyéi

Számos olyan ereklye van, amelyet Jézussal kapcsolnak össze. Ezek közül a leghíresebbek talán a torinói lepel, amelyet a benne hívők a Jézus testét borító halotti lepelnek tartanak, és a Szent Grál, egy serleg, amit Jézus keresztre feszítésekor vérének felfogására használtak. Az ismertebb ereklyék:

• Az Igaz Kereszt darabjai és egy ortodox kolostorban őrzött Vádcímtábla (titulus crucis) az INRI felirattal
• A Keresztrefeszítés Köve, mely 1804-ben, Konstantinápolyba való szállítása során a tengerbe veszett.
• A Lombardiai Öntöttvas Korona és Konstantín Zablája melyeket a keresztre feszítéshez használt szögekből készítettek
• A Szent Fityma, Jézus körülmetélésekor levágott előbőr (január 1. – az Úr körülmetélésének az ünnepe)
• A Végzet Dárdája, amivel Jézus oldalát szúrta át a római katona Ján19:34 szerint
• A Tövis Korona melyet a gúnyolódó katonák helyeztek Jézus fejére keresztre feszítése előtt
• A Szent Kehely, melyet Jézus az utolsó vacsorán használt
• A Veronika Fátyla, mellyel Jézus homlokát törölte le, mikor Jézus a keresztet vitte
• Jézus Varratmentes Palástja, amit a trieri Szent Péter-dómban tartanak^[1]
• Jézus Levelei, melyekben udvariasan elutasította Edessza királyának, Abgárnak a meghívását
• A Nem Kézzel Készült Ikon, amit Jézus Edessza királyának, Abgárnak küldött leprásságának gyógyítására
• A Szent Köldökzsinór, Szent Könnyek, Szent Tejfog

Jézus csontjai hiányoznak az állítólagos ereklyék sorából, mivel a Biblia szerint Jézus testben támadt fel és negyven nappal később testileg emeltetett fel a mennyekbe.

Mindig sokan kételkedtek az ereklyék valódiságában. Erasmus például ironikusan megjegyezte, hogy ha az Igaz Kereszt szilánkjait összegyűjtenénk, akkor láthatnánk, hogy Jézus keresztfája tuladonképpen egy egész erdőség volt.

2002-ben napvilágra került egy csontokat tartalmazó urna, a következő felirattal: „Ya`aqov bar Yosef akhui Yeshua`”, azaz „Jószef fia Jakab, Jézus testvére”. Az urna az Izraeli Régiségi Hivatal által 2003. június 18-án kiadott okmány szerint egy jól sikerült hamisítvány. Oded Golant vádolták a hamisítással. Az ügy még nincs lezárva.

[szerkesztés] Hivatkozások

2. Van nyoma a feltámadásnak- Tárgyi bizonyítékok: leletek és viták

[szerkesztés] Szentek ereklyéi