Trieri Szent Péter-dóm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A trieri Szent Péter-dóm Németország legrégebbi temploma. 1986 óta a trieri római kori műemlékekkel és a trieri Miasszonyunk-templommal együtt a Világörökség része. A római kori építészet, a frank építészet és a román stílus jegyeit viseli magán.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Ereklyék és síremlékek 3 A dóm köve 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

A dóm középső része a 4. századból származik, a többi építményt a középkorban toldották hozzá.

Az 1945 utáni ástások szerint talán már I. Constantinus idején elkezdték a kettős templom építését. A hagyomány szerint Konstantin anyja Szent Ilona császárné adományozta Agritius püspöknek a trieri palotáját templomépítés céljára. A dóm alatt megtalálták egy díszterem maradványait, amely feltehetőleg a császári palotához tartozott. Maximinus püspök alatt (329 – 346) kibővítették az első bazilikát.

Közelebbről nem ismert okokból Gratianus császár (375–383) részben lebontatta Konstantin katedrálisát és az alapra új templomot építtetett. Megmaradt viszont az eredeti kettős templom nyugati főhajója.

Az 5. században a frankok lerombolták a templomot. Az épületet Niketius püspök (525–566) állíttatta helyre. A 882-ben a normannok pusztították el ismét a templomot. Száz évvel később Egbert érsek (977–993) felújíttatta az épületet és elkezdte egy új háromhajós templom építését. Egbert halálával a munkák abbamaradtak.

A dóm mai alakja leginkább 1038–1078 között jött létre Poppo érsek és utódai, Eberhardt és Udo alatt. További fontos bővítések történtek Theoderich érsek (1212-1243), luxemburgi Balduin érsek (1307-1354), illetve greiffenclaui Richard érsek (1511-1531) idején.

A francia csapatok 1794-es bevonulása után a dómot raktárként használták. Csak a franciák által kinevezett Mannay püspök alatt kapta vissza a dóm eredeti funkcióját.

[szerkesztés] Ereklyék és síremlékek

A dóm kincsei közül a leghíresebb a Szent Köntös. A hagyomány szerint ez az a köntös, amelyet Jézus viselt a keresztrefeszítése előtt. A köntöst Szent Ilona császárné hozta magával a Szentföldről és küldte el Trierbe. A köntös első említése 1196-ból származik: május 1-jén I. János trieri érsek felszentelte az az oltárt, ahol a köntöst őrizték.

Az ereklyét különleges körülmények között őrzik és csak ritkán mutatják meg a hívőknek. 1512-ben Richard von Greiffenklau érsek I. Miksa császár jelenlétében kinyitotta az oltárt és megmutatta a kincset. Szabálytalan időközökben zarándoklatokat tartottak az ereklye megtekintésére: 1513, 1514, 1515, 1516, 1517, 1524, 1531, 1538, 1545, 1655, 1810, 1844, 1891, 1933, 1959, 1996. A tunikát legutóbb 1996-ban állították ki és több mint egy millió zarándok és látogató tekintette meg.

A dómban található számos hajdani trieri érsek síremléke: itt nyugszik luxemburgi Balduin, Richard von Greiffenklau és Theoderich von Wied.

[szerkesztés] A dóm köve

A dóm főbejárata előtt egy kb. 4 méter hosszú gránitoszlop fekszik, ezt nevezik Domstein-nak (a dóm köve). A trieri gyermekek szívesen csúszkálnak rajta. A legenda szerint valamilyen ravaszsággal sikerült távenni az ördögöt, hgy segítsen a dóm építésénél. Amikor a dóm elkészült, az ördög rájött a csalásra és a falnak gurította a követ. Valójában a régi gránitoszlopokat a népvándorlás idején megrongálódtak és a 6. században mészkő oszlopokkal helyettesítették. Az egyik kicserélt gránitoszlop ott maradt a déli bejárat előtt.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• http://www.dominformation.de/
• A dóm részletes története (német)
• Képek a dómról
• A dóm orgonái
• Freskók