ENIAC
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
1946-ban készült el az ENIAC (Electronic Numerical Integrator And Computer), ami hivatalosan az első programozható, elektronikus, digitális számítógép volt. 18 000 elektroncsövet és 1500 jelfogót építettek bele. 2,5 m magas volt, 40 m hosszú és 30 tonna. Az összeadást és a kivonás 1/5000 sec alatt végezte el, ami 500-szor gyorsabb volt, mint az akkoriban megjelent MARK II. A sok elektroncső miatt csak 2-3 órát működött, és utána 2-3 napig szerelték.
[szerkesztés] Keletkezése
Az építését 1943-ban kezdték az Amerikai Penssylvania-i egyetemben J.W. Mauchly vezetésével a munkálatok fõmérnöke I.P Eckert, a hadsereg részérõl pedig H.H. Goldstine (lsd. IAS) vett részt.
[szerkesztés] Célja
A második világháború nagy lendületet (pénzt) adott az 1. generációs számítógépek építéseknek, fejlesztéseknek, és a kutatásoknak. A cél egy olyan gyors számítógép kifejlesztése volt, amivel bonyolult katonai például bombázási, tüzérségi feladatok számításokat lehetett elvégezni.
[szerkesztés] Adatai
Az ENIAC paraméterei
+ órajel - 100kHz
+ 18000 elektroncsõ
+ 1500 jelfogó
+ 70000 ellenállás
+ 10000 kondenzátor
+ 6000 kapcsoló
+ 200 mikrosec.-es összeadási sebesség
+ 3 millsec.-es szorzási sebesség
+ 30 millsec.-es osztási sebesség
+ 30,5 méter hosszú
+ 3 méter magas
+ 1 méter széles
+ U - alakú
+ 140 kW telj. felvétel
Az Eniac tízes számrendszerben mûködött, tízjegyû elõjeles számokat kezelt - aritmetikai egységei több feladatot is elvégeztek egyszerre. Az eletroncsöves flip-flopokból összeállított akkumlátoraiba impulzussorozatokkal vitték be a kívánt számokat és az állandókat kapcsolókkal állították be. A programot lyukkártyákra lyukasztották, és az adatokat 20 db tízjegyû regiszterben tárolták. Mûködési sebessége viszont ezerszer gyorsabb volt, mint a MARK I[1] sebessége.
