Elbląg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Elbląg

Elbląg címere

Elbląg zászlaja

Közigazgatás

Ország

Lengyelország

Vajdaság

warmia-mazuriai

Rang

járási jogú város

Körzethívószám

+(48)55

Rendszám

NE 0001–
NE 9999

Népesség

127 655

Földrajzi adatok

Terület

80 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elbląg (németül Elbing, oroszul Eлблoнг) – a warmia-mazuri vajdaság legnagyobb kikötője, járási jogú város, az elblągi járás székhelye. Az egyik legnagyobb város Észak-Lengyelországban, az Elbląg folyó torkolatánál, ahol a Visztula öbölbe ömlik. Elblągban van az Alstom gyár egyik legnagyobb európai gyára. Fontos gazdasági és kulturális központ, valamint vasúti és közúti csomópont.

[szerkesztés] Fekvés

Elbląg Gdańsktól 50 km-re délkeletre fekszik.

[szerkesztés] Történelem

A várost először 1237-ben említik Elbing néven. 1241-ben városi jogot kap. Ez idő tájt épült fel a Szent Miklós katedrális is. 1314-ben elkészül a városi torony is. Elbingi flotta a hanza városok segítségére volt 1350-es években a norvégokkal és dánokkal vívott háborúban. 1360-ban 13 000 ember hal meg a nagy pestis idején. 1367-ben a Kölni Konföderáció tagja lett.

1410-ben a grünwaldi csata után 8 hónapig a lengyel úr itt bujdosott. 1414-ben a lengyel hadsereg megostromolta a várost, de sikertelenül. 1440-ben Poroszország része lett. 1453-ban a legyeleknek sikerült bevenni a várat és a lerombolták azt. 1454-ben a IV. Kázmérnak behódol a város. 1478-ban az ó- és újváros városállamot alakít ki.

1531-ben megalapítják az első evangélikus gimnáziumot. 1550 körül II. Zsigmond Auguszt király vallásszabadságot hirdet. Ekkor épül a Szent Anna templom. 1577-ben evangélikus templommá szentelik a Miklós templomot. 1580-ban Báthory István uralkodása alatt jelentős kereskedelmi várossá fejlődik. 1594-ben a város fénykorát éli.

1625-ben ismét felütőtte a fejét a pestis. 3608 fő volt a veszteség. 1626-ban a svéd csapatok II. Gusztáv Adolf vezetésével megtámadták és elfoglalták a várost. 1655 és 1660 között a svédek másodszor is elfoglalták a várost, de a lengyel király kiűzte a svéd X. Károly Gusztáv királyt. 1657-ben II. János Kázmér elzálogosította várost 400 000 tallérért cserébe.

1700-ban III. Frigyes herceg visszaadta a területet Lengyelországnak. 1710 és 1712 között az oroszok elfoglalták a várost. 1713-ban a Lengyel koronához visszakerült, azonban a szász csapatok 1734-ig itt maradtak. 1758-ban a hétéves háború végén az oroszok szállták meg a várost egészen 1762-ig. 1772-ben Poroszország része lett.

1807-ben Napoleón megszállta a várost és csak 1813-ban távozott. 1828-ban a városban építették meg az első Kelet-Poroszországi gőzhajót. 1837-ben megalapították a Schichau Társaságot. 1840–1858 között építették meg az Északi-csatornát Iława és Elbing között, Georg Steenke tervei alapján. 1844. október 23-án a babtisták megalapították a városban első közösségüket. 1853-ban megépül a vasút.

1905-ben rendezett népszámláláson a város lakossága 94 065 fő volt, német anyanyelvűek főleg. 280 fő lengyel és kasuba anyanyelvű volt. 1945. január 23-án a Vörös hadsereg elfoglalta a várost. A háború súlyosan lerombolta a várost. 1945 márciusában Lengyelország része lett Elbląg néven a város. 1946-ban a Schikau Társaság tulajdonát a szovjetek hazájukba szállították, kárpótlás gyanánt. 1948-ban a város lakossága 40 000 fő volt, 1962-ben már 81 000 fő.