Depresszió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk a depresszióról mint betegségről szól. Hasonló címmel lásd még: Depresszió (együttes).

A depresszió szó több különböző pszichiátriai diagnosztikai kategória összefoglaló, köznyelvi elnevezése. A depresszív állapot általános értelemben olyan jelenségekkel írható körül, mint hosszan tartó lehangoltság, szomorúság, melankólia, búskomorság, veszteségérzet, elesettség, apátia, katatónia, halálvágy, öngyilkossági késztetések stb. E tünetek közül némelyik a legtöbb ember életének hosszabb-rövidebb időszakában megjelenik. A depresszió kifejezés szabatos használata azonban megköveteli, hogy különbséget tegyünk az „elhúzódó rosszkedv állapota”, illetve az alább jól körülírt betegség között.

Ez a szócikk a depresszióval mint betegséggel foglalkozik.

Tartalomjegyzék

1 Diagnosztikus kritériumok
2 Megnyilvánulási formái
3 Okok
4 Kezelése
- 4.1 A gyógyszeres kezelést ellenzők érvei
5 Külső források

[szerkesztés] Diagnosztikus kritériumok

A DSM-IV. szerint a depresszív epizód diagnosztikus kritériumai a következők:

A: A következő tünetekből öt (vagy több) áll fenn egy kéthetes periódus alatt, és ezek a korábbi tevékenység megváltozásaként jelennek meg. Az első két tünetből legalább egy: vagy (1) depresszív hangulat, vagy a (2) érdeklődés vagy öröm elvesztése szükséges a diagnózishoz. Figyelem! Nem számítjuk a tünetek közé azokat, amelyek egyértelműen az általános egészségi állapot következményei, illetve a hangulathoz nem illő hallucinációkat és téveszméket.

A nap legnagyobb részében és csaknem minden nap levert hangulat, amelyet az egyéni beszámoló (pl. szomorúság vagy üresség érzése) vagy mások megfigyelései (pl. könnyezni látják) jelez. Figyelem! Gyerekeknél vagy serdülőknél elég az ingerült hangulat jelzése.
Az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése minden vagy majdnem minden tevékenységben a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap (akár szubjektív beszámoló, akár mások megfigyelése).
Jelentős súlycsökkenés vagy -gyarapodás (havonta a testsúly 5%-át elérő változás) diétázás nélkül, vagy az étvágy jelentős csökkenése/növekedése csaknem minden nap (gyermekekben a súlygyarapodás elmaradása).
Insomnia vagy hypersomnia csaknem minden nap.
Motoros agitáció vagy gátoltság csaknem minden nap (mások megfigyelése, nem elegendő csupán a nyugtalanság vagy meglassultság szubjektív érzete).
Fáradtság vagy anergia csaknem minden nap.
Értéktelenség érzete vagy kifejezett, illetve inadekvát önvádlás/bűntudat, akár téveszmés fokban is, szinte minden nap (nem pusztán a beteg-lét miatti lelkiismeretfurdalás vagy bűntudat).
Csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képesség, szinte minden nap (akár szubjektív élmény, akár mások megfigyelése).
A halál gondolatával való gyakori foglalkozás (nem csak halálfélelem), visszatérő öngyilkossági gondolatok konkrét terv nélkül vagy öngyilkossági kísérlet vagy konkrét öngyilkossági terv.

B: A tünetek nem elégítik ki a bipoláris kevert epizód ismérveit.
C: A tünetek klinikailag jelentős szenvedést, vagy a szociális, foglalkozási vagy egyéb fontos működések romlását okozzák.
D: A tünetek nem kémiai anyag (pl. visszaélésre alkalmas szer, gyógyszer) vagy általános egészségi állapot (pl. hipotireózis) közvetlen élettani hatásának tulajdoníthatóak.
E: A tünetek nem magyarázhatók gyászreakcióként (azaz egy szeretett személy halálát követő két hónapot meghaladóan is fennállnak) vagy észrevehető funkcionális károsodást jeleznek (beteges értéktelenség-tudat, öngyilkossági gondolatok, pszichotikus tünetek vagy pszichomotoros retardáció).

[szerkesztés] Megnyilvánulási formái

Vincent van Gogh: Az örökkévalóság kapujában, 1882. Van Gogh maga is depresszióban szenvedett.

A depressziónak különböző megnyilvánulási formái vannak, amelyek különböző okokra vezethetők vissza. Többféle osztályozás van. Ezek szerint, létezik akut és krónikus, endogén és exogén, unipoláris és bipoláris depresszió stb. A bipoláris depresszió esetében a depressziós és mániás szakaszok váltakozva követik egymást. Lehetséges még skizoaffektiv pszichózisos depresszió (F25.1) és pszichotikus szintű depresszió (F32.3, illetve F33.3).

A depressziós személyek jellemzően magukba fordulnak (introverzió), kerülik a társaságot, és végül általában elmagányosodnak. Enyhébb esetekben a depresszió spontán gyógyul, de súlyos esetekben már szakemberre is szükség van.

[szerkesztés] Okok

Ha a fő okokat nézzük, a depressziónak két formája van: endogén és exogén. Az endogén depresszió a test rendellenes működésére vezethető vissza (vitaminhiány, egyes neurotranszmitterek (szerotonin, noradrenalin) csökkent szintje vagy felborult egyensúlya stb.). Az exogén depressziót jól beazonosítható külső okok idézik elő, például személyes tragédia vagy kudarc, egy szeretett ember halála, sikertelen vizsga, szerelmi bánat, társadalmi kirekesztettség, diszkrimináció stb.). Az egyéni érzékenységtől függően, ugyanaz az ok másként nyilvánul meg, más tüneteket okoz.

[szerkesztés] Kezelése

A depresszió kezelésének hosszú hagyománya van. Régen főleg tánccal, zenével, ráolvasással, gyógynövényekkel kezelték, több-kevesebb sikerrel.

A gyógynövényeket már évezredek óta alkalmazzák e betegség kezelésére. A legnépszerűbbek az orbáncfű, a citromfű, és alvászavarral kombinált esetben a macskagyökér és a komló. Az orbáncfű jótékony hatását klinikai kísérletek is igazolták.

A hivatalos gyógyászatban két fő terápiás irányzat különböztethető meg:

A pszichológia megközelítés és a pszichoterápia különböző módszerei: munkaterápia (siker, vagy feladatterápia), pszichoanalízis, kommunikációs terápia (csoportfoglalkozások, társas kapcsolatok rehabilitációja, pszichodráma, tranzakció-analízis) stb.
Gyógyszeres kezelés. Az antidepresszánsokat főleg a depresszió súlyos (krónikus, illetve visszaeső) eseteiben alkalmazzák. A legújabb gyógyszerészeti kutatásoknak és klinikai kísérleteknek köszönhetően a pszichiáter ma már az antidepresszánsok széles köréből tud válogatni, és egyénre szabott terápiát tud kialakítani. A legkorszerűbb antidepresszánsok kifejlesztésénél a legfőbb szempont nemcsak a tüneti kezelés, hanem elfogadható életminőség kialakítása, a fokozatos rehabilitáció, és a mellékhatások csökkentése. Ha a depresszió pszichotikus szintű, antipszichotikumos kezelésre is sor kerül(het). ^[forrás?]

[szerkesztés] A gyógyszeres kezelést ellenzők érvei

A depresszió gyógyszeres kezelését kategorikusan ellenzők a következőket állítják:

Az antidepresszánsok addikciót (függőséget) okoznak.
Egyes antidepresszánsokról a leszokás során a betegek mélyebb depresszióba süllyednek, mint amire a gyógyszert szedni kezdték.
Az antidepresszánst fogyasztó betegeknél az öngyilkosság aránya magasabb, mint a gyógyszert nem használó betegeknél.
A gyógyszeripar egyik legnagyobb bevételt hozó és folyamatosan növekvő ágazata az antidepresszánsoké.