Charles Jacque
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Charles Émile Jacque (Párizs, 1813. május 23 – Annet-sur-Marne,1894. május 7) francia festő és grafikus, a barbizoni iskola egyik jeles táj- és állatábrázolója.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete, munkássága
Jacque nagyon gondos megfigyelő, előszeretettel ábrázolja a birkanyájakat a szabadban, a tanyai istállót, a sertéseket óljuk körül és a baromfiudvart. Rézkarcai is kiválóak. Stílusának kezdeti modorosságát hamarosan elhagyja, s széles ecsetvonásokkal fest, állatábrázolásaival együtt a növényi világot és az évszakok, napszakok változásait és az időjárás viszontagságait is megfesti. Legjobb barátai Barbizonban Théodore Rousseau és Jean-François Millet , sok is közöttük a hasonlóság, Jacque kitűnő tájfestő éppen úgy, mint Rousseau, a haszonállatok tanya körüli ábrázolásának súlyos realizmusával pedig a francia paraszti világot festi meg éppen úgy, mint Millet az ő emberábrázolásával. Az iparosodó, városiasodó világban nosztalgiával gondoltak a nemrégen még vidéken élt emberek a szabad természeti táj erdőire, legelőire, az ott barangoló juhnyájakra, sokat is festette Jacque ezt a témát, volt is vele sikere. Constant Troyon mellett Jacques a barbizoni iskola másik nagy állatfestője.
[szerkesztés] Főbb munkáiból
- Tájkép birkanyájjal (Galerie Michael)
- A nyáj hazatérése (Anderson Galleries, LLC, Beverly Hills)
- A pásztorlány és az ő nyája, 1855 (South Coast Fine Art)
- A pásztorlány és az ő nyája eső előtt (Westbrook Galleries Inc.)
- A legelőn, 1860 (Budapest, Szépművészeti Múzeum)
- Nagy és kis major (Louvre)
- Tyúkok és kakas (Mühlhausen)
[szerkesztés] A művész négy rézkarca
 A művész kislánya, 1840 |
 Fiatal nő, 1850 |
 Sertésólnál, 1848 |
 Legelő sertések őrzőjükkel, 1840 |
[szerkesztés] Források
- Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. 501.
- Művészei lexikon. Szerk. Zádor Anna, Genthon István. Budapest : Akadémiai, 1966. 2. köt. 488-489.
